Villásreggeli után Munkácsynál. Előbb Munkácsynéhoz, aztán be az atelier-be.

A mester a reneszánsz apoteózisának vázlatán dolgozik. Panaszkodik, hogy mennyi bajt okoz egy ilyen genre-ű dolog - - -

Fáradt, leülünk egy sarokba, s nyugodtan beszélgetni kezdünk, kérdezősködik regényemről, mi tárgya - midőn egyszerre csak felnyílik az ajtó, s a kedves Antokolszkij lép be rajta.

Persze, roppantul megörülök, kivált miután már vagy egy hete, hogy nem láttam.

Leül mellénk, s oly kellemes órát töltök, mint ez atelier-ben még sohasem.

Munkácsy tanácsát kéri, hogy fesse meg Michelangelóját, milyen kosztümben. Antokolszkij egyszerű bársonyköntöst tanácsol, fején aranyövvel, amelyen piciny lámpa lóg - ez volt a nagy szobrász éjjeli munkakosztümje. Munkácsynak, úgy látszik, az eszme tetszik, félig-meddig elfogadja.

Ezalatt Koroknyay lép be, ki pár nap óta Latinovits képét festi, megnézem. Sikerült, igen jól visszaadta az ajkainak kifejezését, amely félig ironikus, félig egy féleszű ember mosolya.

Ezután esőben Antokolszkijjal sétálni, 5-kor pedig ctesse de Bélizálhoz.

Este ctesse Diane-nál unalmas estély, kevesen. Kevés entrain.

Hiába, Jean Berge és a Cazalisok nagyon hiányzanak.