Menton
1891. dec. 4.
Édes Komám,
hát bizony itt volnék. Naponta húsz kilométer gyalog: ez az egész, amit magamról mondhatok. Sehogy se megy a munka, tán azért, mert nagyon is tavaszias az idő? Jobb aludni a napon, mint írni - -
Már azóta Nizzában és Monte Carlóban is voltam.
Este mindig lázas vagyok, de azt mondják, az itteni klíma okozza, amelyhez szokni kell.
Az esték rémségesen hosszúak; már háromkor szobába kell az embernek húzódni, háromtól pedig 1/2 7-ig (ebéd ideig) igen-igen hosszú az idő. Persze, ha dolgoznék - - de most nem tudok.
Egy igen érdekes asszony van itt, egy Tolsztoj grófné, a híres regényíró unokahúga, azzal vagyok majd egész nap. Az a típus, mint a Turgenyev asszonyai.
A természet, persze, az szép - nagyon szép, de hát Alföldünk csak szebb, s ugyancsak nehezen várom a tavaszt. Ugyan mit érezhetnek a fecskék?
Te boldog, boldog ember, hogy már nemsokára hazamehetsz. Mégsem tudod, hová jutsz „tiszteletes”-nek? Hát a versfaragással mennyire vagyunk? Van sok új rigmus? Hej, be jó lenne most elbeszélgetni, otthoni alkonyatról, otthoni pitymallatról!
Az Isten megáldjon, édes Miskám, írj nemsokára vén barátodnak
Zsigának
Menton Alpes Maritimes. Hotel Alexandra.
