V. r. u. Jean de Néthynél, aztán az Odéonba, hol Sarah és Clairin.

Elpróbálják az Aveut, egészen kivilágított háznál - a nézőtéren csak mi hárman és Porel, a színház új igazgatója. Mind gratulálunk Sarah-nak, mert így a darab valóban megragadja az embert.

Szenvedélyes, rövid, s mindvégig érdekes, bár nem egy helyen raide.

Paul Mounet kitűnően játszik, kivált arckifejezésével és mozdulataival ragadja meg az embert.

Sisos - nem rossz, csak sous Sarah. Magnet középszerű.

A darab végén a szegény mártírnő sikolya nem sikerül, mlle Sisos vagy háromszor újrakezdi, Sarah ideges lesz, felsiet a színpadra, s maga eljátssza a végszavakat, s néhány velőtrázó sikolyt bocsát ki fáradhatatlan gégéjén.

Az Odéonból a De Gerandókhoz. Attila igen-igen szíves. Főleg a magyar művek francia fordításáról van szó, miután Vautier (ki Révayéknál volt sok évig francia fiú) ráadta a fejét. A bökkenő csak az, hogy Vautier-nak abszolúte nincs a modern francia irodalmi nyelvről notioja - - -

Estét Antokolszkijnál töltöm. Már oly rég nem voltam náluk teán, hogy szinte különösen esik ez a nyugodt, egyhangú és hangulatos pár óra, amelyet a távol Oroszország szellemi zónája alatt töltök.