Nizza
1893. dec. 13.
Kedves Barátném!
Hát bizony galádul fel vagyok fedezve. Ezen a héten három meghívásom volt estére, ugyanannyi délután. Persze sok itt a párizsi. Egy igazán érdekes, furcsa kolónia. Pár nagyon szép asszony, de más fajtájú, mint a cannes-i. Ezek „gányósabb”-ak. Többnyire oroszok. Múlt vasárnap egy öreg Demidoffnénél voltam teán. Nagyszerű muzsika, s mindenkinek hallgatni kellett, persze ez egy cseppet sem akadályozta meg a szemek - zenéjét. Egy étrange típus Bazilevskijné, kinél holnap leszek teán. Olyanféle, mint a Turgenyev veszedelmes orosz asszonyai. Kíváncsi vagyok rá. Egyik nizzai lap hosszan írt „A puszta könyvé”-ről, mi ezeket most az - egyszerű felé fordította. Bár azt hiszem és sajna, kevés sikerrel. Engem azonban a komédia igen mulattat. Van itt pár érdekes férfi is. Így comte Emeric név alatt egy könyvet írt „Les problèmes de sentiment”, amely a maga idejében nagy zajt csapott.
A könyv elég érdekes, kivált második része. A másik érdekes típus egy tengerésztiszt, Paul de Legge de Verlain, egy breton. Ez meg egészen rokonszenves fiú, és engem nagyon megszeretett. Vasárnap vele és tengerésztisztekkel ebédelek Villefranche-ban az escadro egyik hajóján. Majd írok erről.
Bobnak mondja kérem meg, hogy mama végtelenül sajnálta, hogy csak oly rövid ideig láthatta a kiállításon, de fájdalmai nem engedték tovább maradni. De ha Pestre megy, keresse fel, de bizonyosan.
Istvánnak pár nap múlva írok, bár ő adós nekem a válasszal, a lusta! Mi lesz a könyvével?
Itt január elejéig maradok, addig, míg ez a kis Párizs mulattat. Aztán valahová elmegyek csendben dolgozni. Janka lapjában, a karácsonyi számban jelenik meg egy kis novella Szmrecsányiékról. De ezt a szívemmel írtam, nem a nyelvem hegyével, mint a Sznobokat. Felismerte a főalakot? C’est Bourget et Herczeg. A história Bourget házasságának története.
Az Isten áldja, türelmetlenül várom könyvét, régi barátja
Justh
Címem: Hotel Beau Rivage Nice.
