1889. március 27., szerda

 2013.03.27. 12:00

Álmaimból Batthyány Tivadar ver fel.

batthány tivadar.jpg

A mi „néhai” Tivadarunk. Sok éven keresztül a mi legzártkörűbb klikkünkhöz tartozott, aztán megházasodva kivált közülünk, azóta alig látjuk.

Igen pozitív ember, 2x2 karakter. Tudja, hová akar jutni, s el is jut oda. Egy hibája van, s ez egyéni életére árnyékot vet, hogy a legkisebb kleinmeister,[1] kit életemben láttam. A détailra született, csak azt látja meg, de csak azt is keresi. Mióta megházasodott, még élete is ilyen genre-ban. (Pedig gazdagon házasodott, a dúsgazdag Batthyány Pepi leányát véve el.) Kis, piciny villában laknak valahol a Lipótmező mellett, egylovas konfortábliszerű fogatot tartanak, folyton pekuniáris zavarokról beszélnek, egyórai együttlét után megtudjuk, hogy milyen ménage-beli kellemetlenségeik voltak azóta, amióta utoljára láttuk őket, csakúgy mint a fiumei kormányzósági „konyha” ezer detailjáról kapunk igen jól értesült és alapos jelentést.

Meglehet, hogy külsőleg karriert csinál, de - nagyobb szabású ember nem lehet belőle soha.

V. r. u. Justh Gyuri jő hozzám. Főleg a Feri házasságáról beszélünk. Hajlik erre és arra, mint ahogy ő már szokott. Gyengébb fajta a felsővidékinél valóban alig képzelhető. És kivált (mint különben a szláv fajoknál, rendesen), a férfija. Gyuri különben ebben is kirívó típus. Jó fiú, tele gyengeséggel, gyenge szív és gyenge elme -

Igen sokat tart ruháira, neczpáli kastélyának berendezésére, feleségének eszére, kezeire, lábaira (nevezetes szépek!) - - - s arra, hogy már huszonnégy éves korában képviselő volt, s ha harmincnégy lesz, főispánnak nevezik ki. Nekem különben úgy látszik, hogy róla írva Mesnil mondását - „de mes parents c’est moi qui médira - ayant le droit de le faire!”[2] - követem.

Mind e tulajdonai mellett meg lehetne vele lenni, ha igen eszesnek nem tartaná magát.

Vele Batthyányakhoz.

Ebéd után filharmonikus koncert, Batth. Gézával. Lear-nyitány Berlioztól, egy Brahms-hegedűverseny (Hermann-nal), a 8-ik szimfónia, és Trisztán és Izolda nyitány.

Lear és a T. I. nyitány elragadnak. Brahms! Sok semmi, művészi köntösben elrejtve. Plat dallamok úgy felcicomázva, hogy a végén érthetetlenekké válnak.

Ott még Cebriánék, Róza részvevőleg hallja, hogy még az éjjel két estélybe, Batthyány hercegnéhez és gr. Csekonich Jánosnéhoz kell mennem. Ha az egylet nem volna, bizonnyal egyikre sem mennék.

Batthyány hercegnénél elébb, ott a Csáky és Fehérváry család au grand complet.

Bánffy Wesselényi Róza és leánya, Sir Nicholson angol főkonzul és neje (ki Lady Duffenir nővére), Gerliczy báróné, Nádasdy Tomi és Inkey Imre.

Az angol konzulné mellé telepedek - horribile dictu, a teheráni időjárásról kezd el nekem mesélni -

Menekülök Csekonich grófnéhoz, hol a high tory pesti társaság van együtt. Jóformán csupa Károlyiné, Zichy Irma grófné, Batthyány Géza père et fils, Lipthay brné, Berchtold Richárd, egy sarokban Károlyi Pistáné kártyázik Szapári Gyulával és Széchenyi Pállal. A „jött” és „ment” miniszterrel.

A sarok veres szalonban, veres abatjour-os[3] lámpák derengő világításánál a fiatalság: Zay Miklós és felesége, Károlyi Gina, Nádasdy Júlia és Berchtold Charlotte grófnők, Lipthay Esther bárónő, Berchtold Mimi (kék frakkban, nagy pitykékkel!).

Halk, óvatos (!) társalgás.

A keret nagyon szép, a haragos veresselyem bútorok, ugyanily színű falak kiemelik a sok régi arany tálat, műtárgyat. Az egész szalon tónusa igen meleg, kellemes benyomást tesz.

Én eleinte Liphtay Estherrel erőlködöm, ki igen szép leány, igen rokonszenves leány, de egyúttal (így szalonban legalább) végtelenül unalmas leány.

Majd Zay Margittal hosszú konverzáció, ki férje után már a „mi új magyarságunkhoz” tartozik. Finom, madárarcú fiatalasszony, kék gyermekszemek, igen világosszőke haj. Piros, mosolygó száj. Férje máris (e két hónap alatt) megnevelte. Komolyan fogja fel az életet, pedig alig élt.

Zay Miklós. Igen pozitív ember, roppant sok józan ész, nehéz race, percheron,[4] az élet nagy, durva munkáiban mindig győzni fog. Új fényre fogja a Zay oligarchiát hívni. Legközelebb hozzá temperamentumra Széchenyi Imre (ifj.) áll, az utóbbinak azonban több az usage du monde-ja,[5] s így jobban el is tudja hiányait fedni, mint Miklós, kinek ez a legnagyobb hibája, hogy mindenhez hozzászól anélkül (ami végre természetes), hogy mindenhez értene, aztán meg tapintata nincs elég ahhoz, hogy azért a nehézségeken átjusson.

Ezt eltekintve érdekes a maga nemében, s bizton nézhet maga elé. Életképes - a létért való küzdelemre született.

Anyósa Károlyi Irma Batth. Gézát s engem meghí szombatra villásreggelire.

Mielőtt elmennék, hosszabban beszélek háziasszonyunkkal, Csekonich Jánosnéval. Egyike volt kora legszebb asszonyainak, ma is mindenesetre egyike a legérdekesebbeknek. Cigány­típus, barnás bőr, szürke, mélyen fekvő, bűbájos fényű szemek, amelyekkel (némely babo­nások szerint) meg is verhet valakit. Malocchia! Lassú, mély hangja, titkos, visszafojtott szenvedélyt árul el, titokszerű egész lénye, bizony ki hinné, hogy ez az asszony szülte Csekonich Endrét - ezt a jó marhahajcsár alakú embert!



[1] mesterember

[2] a rokonaimról én fogok majd rosszat mondani - ez az én jogom!

[3] lámpaernyő

[4] igásló

[5] világban való jártassága

Címkék: magyarországi napló cebrián róza battyhány tivadar justh györgy zay miklós csekonich jánosné

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr255010086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása