Kairó
1890. ápr. 1.
Mena Hotel
Gizeh
At the foot of the great pyramid
Igen tisztelt Kollégám!
E percben kapom kézhez könyvét - - már tudniillik a nékem szánt példányt (Révay már előbb megküldötte.) Köszönöm a szíves dedikációt - - -
Még mindig itt. Csak a jövő hét végén indulunk innen. Az utóbbi napokban hideg volt - s én - sajnos, megint vért köptem. A tavasz állott be, azért, mondja doktorom. De akárhogy áll a dolog, csak itt kell egy ideig maradnom. Amit különben egy cseppet sem bánok - gyönyörű virágos a tavasz, s illatárban minden -, mámorossá tesz a levegő ereje. Oly jólesik, hogy pár napja esik - alig esett a tél folyamán. Egy igen érdekes angol van most itt az hotelben, végtelen sokat utazott (ami egész természetes dolog, tekintetbe véve nemzetiségét) - és jól utazott. Az utóbbi már csodálatosabb. Amellett minden tudományhoz ért, tudja mirólunk, hogy mi turániak lennénk, Alma Tadema barátja - s amellett a modern francia művészet, irodalomért rajong. A csudaember neve Taylor. Különben fest is - anélkül hogy festő lenne. Il est tout sans être qulque chose. Holnap a piramisokat járom be vele - minek igen örülök -, itt alig érdekli az egyiptológia.
Tudja-e, hogy nótájának óriási succès-je van itt. Sternberg mindennap elhúzatja magának.
Ezután már csak levelezőlapokban adhat hírt magáról régi híve
Justh
