V. r. u. ctesse Diane-nal és mlle de la Vieuxville-lel a conservatoire-ba.

Az előbbi páholyába. Kitűnő koncert, egy Beethoven-szimfónia, Wagner Pilgerchorja, Massenet-től egy néptánc, Webertől egy kórus és végül a Szentivánéji álom zenéje Mendelssohntól. Persze, legjobban az utóbbit játszották. Furcsán, nagyon furcsán esett Wagnert hallanom, itt legelőször. Milyen semmis, milyen banális volt utána Massenet nyitánya. Hiába, csak ő a mesterek mestere, jobban szeretem még, mint Beethovent - mint Schumannt.

A Sommernachtstraum darabjai mint emlék hatottak, eszembe jutott egész gyermekségem, hányszor hallottam ezt Pesten - eszembe jutott Szigligety Jolán mint Puck, eszembe jutottak a nagy papírmasé nyiladozó virágok, a Nemzeti Színház akkori oly primitív díszletei, Szigeti József mint Zuboly - s minden egyéb, minden, ami rózsaszín volt - minden, ami színét vesztette!

A hangverseny után Axentowiczhoz, s vele a Pasztellisták kiállítására.

Egypár igen érdekes kép, így Henle-től egy szürke waterproof-ba[1] öltözött, szürke alapon halvány aranysárga hajú parisienne, egypár bámulatos színhatású Besnard, aztán a Puvis de Chavannes-ok!

Majd egy óráig a kiállításon, utána a Grand Café-ba, ott a kis Patikárius Ferkó előfog, s nem akar addig elbocsátani, míg egy nótát nem muzsikált nekem, maradnék én is - de hát nincs időm. Haza kell rohannom öltözni, mert ³/₄ 8-kor ebéd Madame Jamesonnál. Ott fivére marquis de Portal, ctesse de Fitz-James, baronne de Bussières, baron de Dailly, miss Wilby és fivére, ki attasé az angol nagykövetségben és a két háziúr (a fiatal és az öreg).

Én a háziasszony balján, közte és miss Wilby között ülök.

Miss Wilby: magas, igen karcsú, szőke leány, gyermek kifejezésű kék szemek, őszinte nevetés - - - kissé előreálló fogak.

Nagy chic-kel, de angol chic-kel öltözve, szóval ladylike-ebb, mint itt rendesen a fiatal leányok.

Az osztrigák és leves alatt conversations de pluie et beau temps.[2]

Ez - untatni kezd. Hozzá fordulva, egyszerre csak elvágom azt az igen érdekes frázist, hogy tegnap esett, s úgy látszik, még pár hétig fog esni, s Angliáról kezdek beszélni.

Miss Wilby piros lesz, és lelkesedéssel belemegy a témába.

Felmelegedünk, én angol barátaimról kezdek beszélni, s természetesen Alastair Cary Elwesre viszem a szót, tudván, hogy az upper ten thousandhoz tartozik - s így valószínűleg ismernie kell. - Miss Wilby még pirosabb lesz, majdnem a nyakamba borul - a családdal rokonságban van. De hát melyik ez? Megkérdi, hogy vajon Lady Cottenham és Lady Dalas unokaöccse-e? Én bizony nem tudom.

Mert ő Lady Dalas húga - - - nem, nem lehet más.

Ah - akkor meghívatjuk baronne Hottinguer báljára, annál is inkább, mert miss Wilby elmondja, hogy igen kevés urat ismer még eddig.

Odafordulok másik szomszédomhoz, madame Jamesonhoz, és elmondom, mit tervezünk - - - „tant mieux,[3] csak egy szavamba kerül, s meg lesz híva”, mondja a kedves háziasszony, s folytatja a szomszédjával kezdett társalgást.

De hátha mégsem ez a Cary Elwes a rokona miss Wilbynek?

Elmondom neki aggodalmaimat, ő maga is megdöbben, milyen furcsa lenne, ha meghívnák egy bálra az ő kedvéért, s ő - nem ismerné.

Hogy néz ki? - Miss Wilby leírja.

Hogy hívják? - Alastair (a felelet).

De ez mellékes, mert családi név, s valószínűleg több Cary Elwest hívnak így.

- - - De hát hogy konstatáljuk bizonyosan?

Egy ötlet! „Tud Elwes hegedülni?” - „Hogyne, hiszen két év előtt együtt játszottunk egy duót, amelyet a társaság az East-endi szegények javára adott.”

- Így tehát ő az, mert az már mégsem valószínű, hogy két Alastair Cary Elwes hegedülne.

Úgy megörülünk ennek mind a ketten, hogy majdnem (awfully shocking indeed)[4] össze­ölel­kezünk.

Madame Jameson odafordul hozzánk, s így szól „Mais vous vous êtes connu avant?” (látva oly intim konverzációnkat).

„Mais pas du tout, Madame”[5], volt rá a felelet -

„C’est drôle”[6] és - merengve nézett maga elé, tán eszébe jutottak a francia társaság nehézkes formái, amelyek békókba kötik az embert, vagy tán más? Ki tudja?

Az ebéd vége felé festészetre tér át a konverzáció, a pasztellistákra - Besnard!

Ms. de Portal épp úgy el van e festő műveitől ragadtatva, mint akármelyikünk.

Elhatározzuk, hogy a hét folyamán megnézzük a pasztellisták kiállítását.

Ebéd után táncoltunk 11-ig.

11-kor Philosophoffékhoz.

Sokan: a Fredericksek, Urusovok, Vera Timanov, a Vacarescu család, Princesse de Georgie, az Appletscheiff família stb.

Vera Timanov zongorázott, de feltűnő hidegen, ami nagyon meglepett, mert szokatlan egy orosz nőtől.

Nagyon meglep Jean Berge jövetele, ki eddig nem járt hozzájuk.

Elena Vacarescu és Berge szavalnak, aztán tánc.