1888. május 13., vasárnap

 2013.05.13. 08:00

Reggel François Coppée-nál, kit az idén sajnos igen ritkán láttam. A tél kezdetén utazott Hollandiába, később pedig nővére megbetegedett, s így az idén alig látott embert. Kedves kis kertjében fogad.

François_Coppée.jpg

Pár négyszögölnyi potager az egész, de miután nekidűl a szomszédos kerteknek, alig látszik a vége. Fejünkre nyílnak a piros levelű zöldellő fák, zöldes fényben törik át a lombokon a napsugár, pompás tavaszi hangulat. Az embernek alig van kedve beszélni, lustán elhúzva ülünk, melegítve fáradt, a párizsi élet által letört tagjainkat, a napon. Itt-ott egy nyájas macskafej bukkan fel: Coppée híres macskái, van neki öt darab.

Az egyik az ajtó melletti kőkorlátra telepedik kihúzott derékkal, akárcsak egy szfinx.

Eleinte egyedül vagyunk. Szegény Barbey d’Aurevillyről beszélünk, kivel épp nála ebédeltem együtt itt utoljára, két esztendő előtt.

Barbey_Haussoulier.jpg

Coppée-nak valamelyik orvos azt mondta, aligha él meg, persze öreg is már nagyon a páciens, s így nem csoda, hogy a baj veszedelmesebb nála, mint másnál.

Louise Readről, ki jóformán Barbeynél lakik, amióta ez beteg, a legnagyobb adorációval beszél. Valóban ez a modern őrangyal az utóbbi időben önmagát múlta felül.

Louise-Read.jpg

Ezalatt: Valadon, a festő és René Maurice Hirsch, fiatal poéta érkeznek.

Ez utóbbi írta azt a kis darabot, amelyet múltkor a Karagyorgyevichek-nél adtak elő.

Igen souple édes kis zsidófiú, nagy szeretettel néz Coppée-re, ki folyton „mon enfant”-nak nevezi.

Armand Hayemről van szó (az én madame Hayem-em férjéről), kit Coppée a világ legeslegnagyobb raseurjének mond - annak dacára, hogy a kis R. M. Hirsch unokatestvére.

V. r. u. nagy magányos séta a bl. de Clichy, Batignolles-on. Tanulmányozom az errefelé lakó popu­lációt. Határozottan a Quartier Montparnasse érdekesebb, itt az élément bourgeois túl­nyomó, míg a Luxembourg és Observatoire körül a tanuló és művész, no meg ami velük jár.

JH1219, Boulevard de Clichy.jpg

Hat óra felé érkezek vissza a rue de N. D. des Champs-ba, Victoria az ajtónál áll - elmegyünk még egyet járni - karonfogva (!) - a Luxembourg kertjében, aztán pedig egypár borosüveget veszünk, s így térünk vissza oda, hol ebédelünk.

Mily nagy Párizs, ebből látszik, ezt sehol sem lehetne, de még Londonban sem tenni, ha az ember világba járt.

Ebéd alatt elköltjük a pár üveg Haut Bursacot, illuminált hangulat.

On parle même de la peinture.[1]

Este Schärffenberg grófnénál.



[1] Még festészetről is beszélünk.

Címkék: párizs louise read francois coppée barbey d aurevilly suzanne valadon

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr224992225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása