Schärffenberg grófnéval, Jean de Néthyvel és Bunnyvel kocsin kirándulás. Saint Denis-n keresztül Enghienbe szeretnénk jutni, ahelyett eltévedünk, s összevissza barangolunk a környékbeli falukban, így bejárjuk Montmorencyt, St. Gratient (látva princesse Mathilde híres établissement-ját).
Este Alaisterrel ctesse Diane-hoz, útban betérünk a Grand Caféba egy nótát meghallgatni.Az ám, egyet - ott találom Pali egyik hegedűsét, most meg kell hallgatnom, míg vezetése alatt minden nótámat elhúzzák.
11 felé jár az idő, mire ctesse Diane-hoz jutunk.
Ott Jean de Néthy, a Vacarescuk, Vieuxville-ek, Aicard, madame Monton stb. Elég unalmas en somme.
12-kor megugrunk Aicard-ral és Elwes-zel át a túlpartra. Furcsa kaland, az Avenue de l’Opérán kocsit szeretnénk, megpillantunk egyet, amelynek bakján egy kokott ül. Megállítjuk, a kokottot bevesszük a kocsiba et - nous roulons vers le Quartier Latin.
Rá akarjuk beszélni a kocsist, ragadja el magával ezt a szép Helénák legutolsóbbikát, és legszabadabbikát. A kokott nem akar - nem, egy világért sem. Őneki dolga van - különben is mit gondolunk, tán csak nem hisszük, hogy ezért az ingyen course-ért fogja szerelmét pazarolni.
A kocsis nagyokat nevet, s álláspontunkra helyezkedik, hogy bizony ő ezért vette fel az út széléről, hogy elviszi magával Vaugirard-ba stb., stb.
A kis „papnő” majdnem hogy zokogni kezd - ellágyulunk, elbocsátjuk, megköszöni, s most már ott halad a járda szélén, sietve, hogy még idejekorán eljusson Vachette vagy Soufflot-hoz - teára.
Mi hármasban (Aicard, Elwes és én) a Gare Montparnasse mellett egy kávéház elé ülünk. Des ombres qui passent.[1] Az indóház nagy, kivilágított órája fél 2-t mutat - mindenki siet hazafelé. Ott egy hegyes kalap sziluettje, amelynek csúcsa egy cilinder karimája alá konyul, itt három fiatal rapin[2] (legalább a sipkáik ezt a mesterséget árulják el) karonfogva, énekelve lépdelnek hazafelé, ott egy magányos, fekete női árny bontakozik ki a homályból, meg-megáll, körülnéz - s senki, senki. Tán éhes? s már reggel felé jár az idő. Kegyetlen tavasz, amely virágot fakasztasz, s amellett megrövidíted az éjszakát!
Némán ülünk soká a csendesülő utca sarkán, tán mind a hárman Párizs éjszakájának nyomorát érezzük - eh, menjünk aludni; ez nem tanulságos, de - szép!
[1] Árnyak suhannak el
[2] festőcske