1888. május 21., hétfő

 2013.05.21. 08:00

Barbey d’Aurevillynél, a nagy öreg romantikust már több hónapja, hogy nem láttam. Hiszen már több mint hat hete, hogy beteg.

Barbey_Haussoulier.jpg

Nem változott semmit, nagy baja nem viselte meg, de egy cseppet sem. Ott ül nagy karos­székében komoly, méltóságteljes arccal, csakúgy, mint rendesen.

Fején a veres és fekete stráfos sapka, derekán a veres hálókabát, amelyben dolgozni szokott. Csontos, redős, igen telivér kezei ráhajlanak a támlásszék két karfájára, s így ül ott most mozdulatlanul, szfinxszerűleg. A tavaszi napsugár befutja egész alakját, ablakaiból lelátni a Fbg. St. Germain kertjeibe, a kerti virágok nyílnak még néki is - pedig haldoklik. Ha ideig-óráig fel is épül, egy ilyen öregember már teljesen helyre nem állhat.

Nagyon meghatott, midőn hosszú, csontos ujjaival végigsimította homlokomat, úgy éreztem, egy egész eliramló művészi korszak romjainak utolsó kődarabját látom porrá hullani. Georges Sand, Musset, Lamartine, Chateaubriand, Liszt, Chopin korszakának utolsó élő nagy alakja. Ha az ő hamvaira ráhajlik majd a koporsó fedele, bezárul a romantika aranykapcsos pergamenre írt elsárgult könyve is, örökre.

S ott fog sírján nyiladozni a „kék virág”, susogva azokról, kik az álmok, elmúlt idők ködös vagy csillogó történetében keresték finom szirmait, égszínű kelyhét; mikor pedig kinyílni, feltárni titokzatos bimbait csak a sírokon szokta - - -

Az a kor eliramlott, hol az emberben az Istent keresték, el fog az is, amelyben csakis az állatot látják -

Mi jön majd azután? Ki tudja?

Nála a jó Louise Read, kit már oly réges-rég nem láttam, meg Armand Hayem.

Tőle Huysmanshoz búcsúzni.

Huysmans_par_Taponier_1904.jpg

Ki nem mondhatom, mennyire sajnálom, hogy nem láttam annyiszor, mint ahogy szerettem volna, mindenesetre mint ember a leghomogénabb a francia írók között.

Betegsége (amely igen komplikált) nem látszik meg rajta. Valami reumatizmusféléje van, úgyhogy az izmai és idegei fáradtak, és este semmiféle fáradságra nem képes, úgyhogy a csirkékkel kell lefeküdnie, ami persze ez ultramodern embernek igen unalmas.

Elbúcsúzom kedves, rokonszenves lakásától. Mikor jutok ide megint vissza, ki tudja?

Elmegyünk egyet járni, előbb azonban átadja „À Rebours”-jának egy autografírozott példá­nyát.

a rebours huysmans.jpg

A séta alatt igen érdekes, egészen Des Esseintes-Huysmans, úgy, ahogy hittem könyvei után. Az emberek, a járókelők untatják, kétségbeejtőnek találja a nagy tömeg ily közvetlen közelségét. Egy újságárus ránk akarja a „Cocarde” egy példányát erőszakolni - így az éternel général Boulanger-re tér át a konverzáció. Semmi sem jellemezte eddig annyira a tömeg stupiditását, mint hogy Boulanger-nak pártja van, róla beszélnek, sőt hogy császárságáról komolyan gondolkoznak.

L’homme de l’or.[1]

A politika Ohnet-je. Hiába, csakis a nagy tömeg stupiditására számító emberek jutnak ma fel a zöld ágra.

Átmegyünk a Louvre-on, megpillantja Gambetta szobrát a francia királyok palotája udvarának közepén.

ParisMonumentGambetta.jpg
„C’est à hurler de rage”[2] kiált fel - s szemben vele a kis miniatűr diadalkapu meg két oldalán új, irtóztató barokk postaépületek.

„L’égalité dans la bêtise!”[3]

Mi lesz ennek a vége? Nemzete, úgymond, annyira elaggott, hogy második és utolsó gyer­mek­korát éli, legalább hát pusztulna már el, hogy utolsó éveivel ne kompromittálná annyira magát, s ne törölné el századok dicsőségét.

Sarah-ról is beszél - - - meg a színházról, amelyet ő is idejét múlta művészetnek mond. Illetve azt tartja, a mai színház nem is művészet, s a színészek stupid szamarak.

És tulajdonképp - igaza van mindebben. Ez az epés, keserű ember rokonszenves, de annyira, mint csak egy tout d’une pièce[4] ember lehet. S ő így, tout d’une pièce.

Aki az „Art moderne”-t és „À Rebours”-t megírta, az nem láthatja másképp a világot.

Shake hand, I hope to see him once „anywhere out of the world!”[5]

Ebéd ctesse Diane-nál. Valamivel előbb érkezem, ott találom már Sully Prudhomme-ot, ki szintén hivatalos.

ctesse diane.jpg

Sully-Prudhomme_1.jpg

Szó van a Vacarescukról, Sully is csakúgy mint én, jobban szereti a család passzív tagjait; a nagynénit és a „költőnő nővérét”, a „másik” mlle Vacarescut -

Ezeket még nem élesítette el a „Struggle of life”, ezek csak asszonyok, s amellett a költőnő minden kvalitása is megvan nekik. Ctesse Diane finoman ellenök beszél, úgyhogy csak lassan-lassan hozzászoktatva minket ahhoz, amit végül mondani akar, fejti ki, hogy a másik kettő, s kivált a poétresse „indigne”[6]-ek vele szemben - s van valami bennök a kalandor­nőkből -

Aközben azonban megérkezik a „tante s a nővér”, valamint Bernard Derosne is, a híres színikritikus, kivel Sarah-nak pár év előtt az a botrányos históriája volt egy kritika miatt.

Ebédhez - Aicard persze mint mindig, úgy most is elkésett.

A háziasszony azért szervíroztat, úgymond, hogy azt, aki elkésett, ne hozza majd zavarba - ha jő.

Végre Aicard is (a harmadik fogásnál) megérkezik.

Jean_Aicard_photo_1.jpg

Pierre Lotiról van szó, ki Aicard jóbarátja - persze sok rosszat mond mindenki róla. Madame Monton (igaz, hisz ő is ott volt) igen pösze vinaigre[7] hangon beszél mindarról, amit Lotiról mondanak - persze, ő nem hiszi - de hát stb., stb.

Sully is elforgatja szemeit, és szelíden belevegyíti szopránszerű tenorját.

Csak a háziasszony viseli magát tisztességesen meg Aicard, ki kikelve magából, sápadtan, meg-megrezgő hangon veszi pártfogásába a távollevőt.

Mind egyben tévednek (mint ahogy ezt szomszédnőmnek, a Tante Vacarescunak ki is fejtem, ki persze egyre kerekebbre tárja szemeit), hogy Lotit azért kárhoztatják, amiért nem tehet (és még hozzá Sully is - !!), bűnnek róva fel azt, ami végre is csak szerencsétlenség, mégpedig a legnagyobb a világon.

Ebéd után a Vieuxville-ek, Boisjolin, Némethy Emy érkeznek. Mlle de Vieuxville-lel arról a helyről beszélünk, hol az ember jótékonysága még embertársaira is kihat - tehát csak ugyanaz a hangulat, mint Huysmansszal: „Anywhere out of the world!”



[1] Az arany embere.

[2] Üvölteni kell a méregtől

[3] Egyenlőség az ostobaságban!

[4] talpig

[5] Kézfogás. Remélem, találkozunk egyszer „valahol a világon kívül”!

[6] „méltatlan” költőnő

[7] fanyar

Címkék: párizs a különc sarah bernhardt louise read sully prudhomme jean aicard comtesse diane joris karl huysmans arbey d’Aurevilly boulanger

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr1004997601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása