Szenttornya
1893. máj. 25.
Kedves Barátnőm!
Annyi megköszönnivalóm van, hogy azt sem tudom, hogy kezdjem. A pasztell gyönyörű, nagy becsületben tartom. Majd ha eljön, megbeszéljük, milyen rámát juttassak néki. Arcképe az egyik (amelyen kezei nem látszanak - amelyeket a vidéki fotográf elrontott) jó. De hát ezt küldöttem a Szalonnak, mert a másikat nem lehetett volna reprodukálni, igen fekete lévén. Így az elsőből is kérek egyet! A vers - a hét új - gyönyörű. De ezekről itt. Hát ugye június 15-e körül jönnek már, vagy pláne előbb. Ezt már azért is szeretném, mert így meg magukkal Nehrére is felmehetnék. 10 júliusban jő Ruth Mercier és Lady Vincent - augusztusban Contesse Diane
Comtesse Diane
és Marleau. Ez utóbbitól ma kaptam egy elragadó szép tanulmányt A puszta könyvéről, melyet Párizsban elébb a történeti társaság gyűlésén felolvasott, s amely aztán folyóiratjukban megjelent.
Olyan meleg, olyan szintétikus, mintha nem is francia írta volna. Pár napig Henry Felsermann a Courir Life szerkesztője és Pekár Gyula voltak nálam. Pár igen szép napot töltöttünk el a népem közepette.
És most egy triót szerveztem Kulcsár Pál komájából, Madarász Gyuri és Bus Jánosból. Múlt éjjel 2 óráig dalolták a maga nótáit. Hétfőn körbál volt, csárdás- és nótaversennyel, majd egy egész napot meg a nazarénusokkal töltöttünk.
Olyan volt egy pár hét nekem itt, mint az álom - -
És szegény Okolicsányi László! Én különben tudtam, láttam rajta, hogy nem bírja soká. Persze, azért csak elszomorítja az embert nagyon. Írtam Okolicsányinénak.
Remélve, hogy nem sokára hírt hallok magukról, családját szívből üdvözölve maradok igaz barátja
Justh
