Este végtelen ideges vagyok. Egyedül vagyunk hármasban az új titkárral, ki kötelességének véli folyton a nyakunkban ülni. Mintha csak az ember azért jönne látogatóba egy barátjához, hogy folyton egy harmadik, abszolúte közönyös és érdektelen ember társaságában köz­helyeket legyen kénytelen beszélni.

Ólomsúllyal nehezedik reám.

Szerencsétlen természetem van, ki nem állhatom a „hármasokat”. Még két egyenlő jó barátommal, mint pld. Lajos és Gézával, vagy Géza és Simivel sem szeretek hármasban lenni.

A tökéletes bizalmas viszonyt ez mindig megzavarja, amit tán az egyiknek külön elmond­hatnék, egyszerre a kettőnek nem bírom. Mert ami x magánügye, tán nem érdekli y-t, vagy (ami még valószínűbb) nem is tartozik reá. Hogy egy ilyen viszony lehetséges legyen, arra az lenne szükséges, hogy mind a hárman tökéletesen egyek legyenek gondolat- és érzésben. Mint mi Simivel és Lajossal vagyunk.

Il n’y a pas d’intimité en trois[1] - mondja a francia igen mélyen.

Az egyetlen ürömcsepp itt Tajnán: a Simi udvara. (Kissé emlékeztetve a Sarah Bernhardt udvarára, avval a különbséggel, hogy a dívát csakis intelligens emberek környékezik.) Az én jó Simim nagyon közel hagyta őket magához jönni. Úgyhogy mindezeknek fogalma nincs már arról, hogy meddig terjed egy titkár, ügyvéd vagy tiszt hatásköre, meddig mehet és nem tovább. Kissé a nyakára nőttek. Lesznek olyan barátai (ilyen lenne pld. Batth. Géza), kik ezért nem jönnének hozzá.

Nagy kalamitásai lesznek még ezért; s kivált a jövendőbeli Révay Siminével.

Ilyen modorban, mint Hamart, még soha titkárt nyilatkozni nem láttam (kit különben teljes szívemből tisztelek, becsülök, mert derék s igen intelligens embernek tartom).

Ez azt hiszi, a titkár dada, kinek urát minden lépésében folyton ellenőriznie kell; az új, Szt. pedig azt képzeli, pincsinek fogadták meg, mindig ura sarkában szaladgál.

Az a gyakran együttlét Hamarral még kellemesebb volt, mert nagyon eszes ember, Szt.-vel! mais il est d’une simplicité épatante![2]

Csak ezeken a viszonyokon tudna Simi változtatni.

Ezért, mint mondom, ritka ideges leszek - - Simi türelmes, jóságos velem, mint mindig. Bejő szobámba, leül ágyamhoz, s raisont beszél nekem.

Nyugodt vagyok, mire elmegy. Azt hiszem, soha egy gyűszűhegynyi félreértés köztünk elő nem fordulhat, mert mindig kiöntjük szívünket egymásnak, feltárva minden rejtekét-redőjét.

Így illik ez hozzánk.