Szenttornya
1889. jún. 14.
Édes Árpád!
Nagyon sajnáltam, hogy elutaztam előtt nem láttalak, dehát az utolsó nap délutánján érkezett egy unokatestvérem, kivel fontos megbeszélnivalóim voltak, ez tartott vissza.
Utolsó előtti nap Jászai megkérdezte tőlem, igaz-e, hogy én tanácsoltam volna néked a házasságot, vagy legalább helyben hagytam volna -, Kaffkától hallotta, s ugyanazt mondta Kaffka Mediről is.
Én így feleltem: tanácsot olyan dolgokban nem adhatok, amelyekben tanácsomat nem kérik, s ebben a casusbanmár azért sem lehettem volna sem az egyik, sem a másik oldalon, miután a dolgok állását nem ismertem, s a helyzet fejlődését nem láttam. Különben is ez olyan intim jellegű dolog, amelyben tanácsot még mi sem adhattunk volna Medivel, pedig azt hiszem, barátodnak ismersz mindkettőnket. Aztán meg, hogy lehetne elképzelni, hogy mi ketten, Medi és én - e kétkedő, bizalmatlan, tapogatózó század piramidális képviselői, ítéljünk valamit és valakit? Mi csak megértünk, ez az egész. Mindenkinek igaza van. Persze, aki a szív szavát követi, annak mégis legeslegigazabbja van. Mármost így ebben a casusban hogy lehetne akár téged, akár Jászait elítélni?
Te szerelmes lettél, viszontszeretnek, s egyesülni akarsz szerelmed tárgyával - igazad van.
Jászai szeretett s szeret még mindig, te elhagytad, s ez fáj neki, fájdalmában tán fel is szisszen - neki is igaza van. Ami a helyzetet illeti, íme, véleményem: te megtaláltad miliődet, beleillesz a választott keretbe, megtaláltad talajodat - s úgy hiszem, boldog léssz. Jászai ma boldogtalannak érzi magát - felejteni fog (mert mindig mindenki felejt, ez már abszolút törvény), s megnyugszik, tán szintén boldog lesz egyszer.
Mi pedig (Medivel) mindezt nézni fogjuk, s szeretni titeket mindnyájatokat, mert ez meg minket tesz, úgy-ahogy, boldoggá. Voilà tout.
Én itt 25 júniusig, aztán Szenttornyán. Ha Velencéből visszajöttök, jertek le hozzám egypár hétre - oly jólesne nékem a boldogságtok, hogy még - - Eh, de ne szólj szám - nem a fejem fáj.
Még csak pár szót. Maradj meg mindig oly jó barátom, mint voltál, ne felejtsél el jóban, rosszban, fordulj hozzám napos és borús időben, bocsásd meg "napfogyatkozásaimat", mert erről nem tehetek, a művészetben járj (mint eddig) a magad lábán, s bízz csakis önmagadban.
Ha boldog vagy, keresd fel a szerencsétleneket, ha boldogtalan, mosolyogj azokért, akik még boldogtalanabbak, mint önmagad.
Szóval: élj, mint éltél, ezt kívánom neked, ki új életet kezdel, én, kinek élete élhetetlen lesz egész életében.
Az Isten megáldjon öregem
ölel barátod
Zsiga
Jún. 14-én Tornya Csanád m.
