Szenttornya
1893. júl. 11.
Kedves Barátnőm!
Köszönöm kedves meleg levelét. Úgy örülök, hogy szeretik a népem, úgy örülök, hogy azok is annyit emlegetik magukat. Mind és mindig magukról beszélnek, és így persze kétszeresen szeretek velök lenni. Tegnap néztem át a magáról írt kis tanulmány korrektúráját, amely úgy augusztus elején jelenik meg a Salonban.
Képzelje, Mercier csak 20-án jő meg, addig marad. Barátnéja Zackowska már 10 napja hogy itt van, s igen beleélte magát a tájképbe, csakúgy, mint az életbe.
Múlt héten egy fél napig Silberstein volt itt, ki azt remélte, hogy maguk is itt lesznek még, látogatásáról aztán egy igazán gyönyörű, meleg cikket írt a Lloydban, mely tele van a mi ideáinkkal.
Furcsa!
Különben Silberstein tetszenék tán még Istvánnak is. Meleg, és alig van benne póz.
Igaz, atillája megjött, de hisz egészen gyönyörű. Kulcsár nagyszerűen nézett ki benne, benne énekelte a Rákóczi dalokat a felolvasás közökben.
A képzelt beteg már kitűnően megy. Azóta két kis darabot is írtam nekik, most azt tanulják.
Mama nem írt maguknak jó ideje, mert megint gyöngélkedik, sőt pár napig meglehetősen rosszul is volt. Ha jobban lesz, írni fog.
Mindnyájuknak, Pejachevichéknek is sok szépet, igaz barátja
Zsiga
