GRÓF CEBRIÁN RÓZÁNAK ÉS HUBAY JENŐNEK
Szenttornya
1894. júl. 26.
Bocsássanak meg, hogy ily megkésve írok az oly szép, megható figyelmű levélre. De hát nem tudtam a "boldogság útját". Nem tudtam a boldog pár merrefelé indult! Ma kapta mama a gossensassi levelet, amelyre aztán sietek reflektálni. Mi a "párt" várjuk, bármikor jöjjenek is, tárt karokkal. Én szept. 20-ig maradok Szenttornyán. Aztán Velencébe megyek, honnan majd nov. 3-án (legalább, ha addig annyira össze tudom magamat szedni) Indiába, ha nem, akkor csak Korfu és Algír lesznek régi stációim. Én ez utóbbi két hetet Kozárváron Batthyány Lajoséknál és Bécsben töltöttem, s a levegőváltozás némileg javított egészségi állapotomon, bár azért még nagyon rekedt vagyok, köhögök s nagy lázaim vannak. De hát így van jól, hogy a boldog emberek egészségesek legyenek, s azok, kik nem azok - forduljanak fel. Tán ez a legmagasabb igazság.
Itt most pokoli hőség van, s olyan jön, hogy az ember alig lát tőle. No, majd augusztus második felében (mikorra várjuk a gerlepárt!), majd jobb lesz. Az Isten megáldja magukat, azt kívánja vén barátja, barátod
Zsiga
