Szenttornya
1892. júl. 31.
Kedves Kollégám!
Bizony, nagyon hamar leteltek rólam a napok. Milyen kár, hogy már ez is elmúlt - - milyen kár, hogy nem lehetett pár nappal tovább időznöm a maguk körében. - Dacára a fenyveseknek s a romantikának, otthon éreztem magamat Nehrén, mondhatok többet ennél?
Forgách István? Lássa, ennek fele se tréfa. Én nagyon összebarátkoztam vele, s igen szégyelltem magamat. Velem nem poseírozott semmit. És - muzsikája (fütyülése! s orgonajátéka, mert ujja fájt) zsebre rakott. Igazán gyönyörűen érti a nótát. Szalánc maga? a legszebb bükkerdők, mit valaha láttam, folyton a Medi szelleme lebegett körültünk. És, hiába, stimmungos még a kis "kerek hegy" is. Azt hiszem különben, hogy a szimpátia kölcsönös volt. Igen nagy nehezen bocsátott el.
Nos. Én meg vagyok győződve, hogy magukkal mind poseírozza azt, ami. Ti. boldogtalan. Énelőttem nem mutatott semmit, csak orgonázott, de hát ez elég volt. Amellett vasakarat van a fiúban, amellyel azt az űrt, ami életének lényege, kőfalakkal igyekszik elfödni előttünk. Én ismerem e típust. Higgye el, van valami dans son essence az Istiből s szegény Gézából. Les grands ratés! Pedig hát ez elmegy a tett határáig. Vagy tán neki, ki álmaiban él, van igaza: Che lo sa?
Nem bántam meg, hogy elmentem hozzá. Azt mondja, megvan mindene? nincs, mert Franyó Misának, ha bölcs is - nincs igaza.
De elég erről. Még csak alig, hogy megérkeztem, átkocsizva Kopogón, két szót váltottam a Molnárokkal, most pedig - készülök aludni, kialudni a két vasúti éjszaka fáradalmait.
Dagnan Boswerel igen szép meglepetést küldött, két legjobb képének gyönyörű reprodukcióit, szép dedikációkkal. Igen örülök.
Büttner megérkezett már?
Istvánnak holnap írok hosszabban.
Még egyszer köszönet a jó napokért, igaz barátsággal
J. Zsiga
