Szenttornya
1894. aug. 8.
Kedves Barátnőm!
Édesanyjától kaptam ma egy levelet, melyben Anarcsra hív! De hát nem tudja, milyen állapotban mentem el Nehréről. Hisz igazán örülök (örülök!!) hogy élek. Éjszakáim még most is lehetetlenek, 6-kor már erős láz, bizonyos idegesség. Csak a köhögés és a rekedtség csökkent azáltal, hogy pár napja nem beszélek. A bánfalvi orvos megvizsgált (elébb felírván néki vagy 30 tünetet), s azt sütötte ki, én meg vagyok győződve, hogy igaza van, mert én is ilyesmit érzek, hogy a jobb tüdőm egy borda szélességgel megtágult, s ezt nyomja folyton a máj, és valószínűleg innen mind e furcsa tünetek. Amellett vérkeringési zavarok, az isiász, az állítólagos, és egy hűdés kitágulása. Mindez jó, ez szép - de - de - holnap Neberackerék, szombaton Zboray, vasárnap de Gerando Antonia, aztán Fesztyék (tán) és Silberstein. Amellett Polignac fordítások, Fuimust végleg befejezni és a Singer novella, szerencsére, hogy annyi a dolgom, hogy még gondolkodni sincs időm. De azért, hogy nem gondolkozok Misi „Fuimus” levelén, melyet mamának írt, mégis „kissé” megütődtem. Hogy én Nehrén oly jól aludtam, oly pompás étvágyam volt, s annyival jobban voltam, mint mikor maga Szenttornyán látott. Mondja meg neki, hogy ő egy sadicus Pythia - à rebours. Ezt izenem néki, amellett csókoltatom mindkét kezét, s kéretem írja meg (de fillentés nélkül) mit fizetett az emsi víz visszaküldéséért, amely összeg az én szegény szívemet úgy nyomja már, hogy ki sem mondhatom.
Mindenkinek sok szépet igaz szíve szerént blooming barátjától
Zsigától
