Kedves Komaasszonyom!
Hogy írjak terveimről! Mama igen rosszul van, s állapota komoly aggodalmakra ad okot. Roppant kínos arcneuralgiái vannak, de annyira, hogy már napok óta majd semmi táplálékot sem tud magához venni.
Justh Zsigmond édesanyja, Justh Istvánné Pákozdy Matild
Aztán meg annyira el is vagyok foglalva, két regényemet leírom. Kedves mulatság, mondhatom! Meg a gányók (dohánykertészek) életét tanulmányozom, akikről legközelebbi dolgomat fogom valószínűleg megírni. Fogadtam közülük egy cselédet, olyan originális típus, hogy az „offrande”-nek komoly konkurrenciát csinál ötletek tekintetében.
Most Szamossy van nálam, tudja-e, hogy ebből a fiúból igen derék piktor lesz egyszer. Kitűnően lát, roppant színérzéke van, könnyű, világos színekkel fest - csak hát még végtelen keveset tud. Elhiszi, hogy én tanítgatom festeni? De ezt büszkén mondom, mert meglátja, két dolgot oly szépen festett meg, hogy sajnálom, hogy nem az én - vagy a komaasszonyom neve van aláírva.
Pesti utamról? Ha mama jobban lesz, még szeptemberben feljövök, ha nem, nagyobb utam előtt maguknál töltök úgy egy hetet október folyamán. Befogadnak engem, a képrablót?
Arcképe fehér rámában házunk ékessége, kopogiak búcsúba járnak elébe.
Pápinak s Árpádnak sok szépet hűséges komájuktól
Justhtól