Párizs
1894. szept. 10.
Hotel Burgundy
Édes Öregem! Köszönöm soraidat. A csapás, mi ért, fájt, de nem lepett meg. Nem az életre született - elérte céljait. Nyugszik, pihen. Mi? igyekezünk megérteni, s ha megértettük, akkor kevésbé fog fájni nekünk, hogy nem látjuk már szenvedni oldalunkon.
Én, ki szerettem, többet szenvedtem élete által, mint ma, halála folytán. Gyengének éreztem vele szemben magamat, nem tehettem érte semmit. Szegény Széchenyi Lajosnál másképp volt - ő maga volt az élet. Adjunk kezet mi, néhányan, kik még visszamaradtunk, s nézzünk előre.
A szomorúság méltatlan az emberhez, mert fennakasztja őt élete céljának keresztülvitelében. Ez ma - életmaximum. Egy nazarénus paraszttól tanultam. Amint tőlük oly igen sokat tanultam ezenkívül is. Többi között az életbe vetett bizalmamat.
Köszönöm leveledet, jólesett
Zsiga
