Szenttornya
1892. okt. 3.
Igen tisztelt Kollégám!
Nagyon köszönöm szíves leveleit és részvétét. Bizony, súlyos beteg voltam, közel, azt hiszem, a nagy „Ismeretlen”-hez. Amely érdekli az embert még akkor is, midőn majdcsaknem mint büntetés lebeg a szemei előtt.
Még nem! ezt kértem, s ez is volt a felelet. Nos, így is jól van, még jobban.
Még van mondanivalónk is, tanulnivalónk még több, és olyan is, amit feledni szeretnék. S mindenre szükséges az élet!
A tudvágy és - a feledés, ebből áll az élet, nyitva ismét: tessék besétálni.
Első nap, midőn kimentem a ház elé, mámoros lettem mindattól, ami életet lehel.
Zöldek voltak a fák, a fű, az esőtől nedves levelek ragyogtak, s mindent befutott az örök napsugár.
Így születik az ember újjá - anélkül, hogy elpusztult volna.
Az ősz oly szépen kezdődött. A „hangverseny” (mely mint opus gyönyörű, gratulálok!) s az a pár mindszenti nap szép volt nagyon. És szép utána az én simili testvéremnél, R. Siminél töltött napok is. Sok zenész itt is, aztán Medi meg Simi együtt! mily érdekes mégis az élet. Tudja-e, hogy hármunkról regényt akarok írni, amelynek háttere lenne a szent „brinzás” pátria. Egy nagyobb társadalmi regény lenne ez, sok epizódalakkal a háttérben, s ez alakok e típusok felett a mi egyéniségeink. A látszólagos kivételek, amelyek a törvényt magyaráznák s világítanák meg.
De minden opusról szóval - - -
De mikor?
Meddig marad István testvére Anarcson? Őt is szeretném találni, ha jövök, és - én még hiába csak gyenge, lábadozó vagyok.
Mankóim - még nem repülnek!
Novemberben pedig valószínűleg déli vidékre kell mennem, tán Korfuba előbb, majd Görögországnak, Egyiptomba. Anyám legalább így óhajtja - nekem? van is kedvem, nincs is. Pesten sok lenne a dolgom nagyon. Pld. mi lenne „szent” egyletünkből, ha mi, a fiatalabbak elhagynánk. Félek, hogy megenne a „hivatalos és elismert tekintélyű” penész!
- -
Aztán még egy kérdést. Nem vagyok-e már a hó derekán terhökre? Tudom, Mándokra is készült - -
Kérem szíves válaszát, addig is kérve családjának tiszteletemet kifejezni, s engem megtartani jóakaratában
Justh
Kérem, írja meg Lászlónak Párizsba, hogy menjen el azokhoz, kikhez levelet írtam neki, már várják!
