Tajna
1889. okt. 16.
Édes István!
Néked írok elsősorban, néked őszintébben írhatok állapotom felül. Tán nővéredet jobban megijeszteném. Most bizony szó sincs nagyobb útról, mindennap láz, reggel szörnyű elgyengítő izzadás, éjjel rémítő szívdobogások: íme a helyzet. Az idevaló orvos azt mondja, kigyógyít - ideiglenesen - ebből, ami úgy látszik a krónikus bronchiál catarrhus eredménye, de hát azt hiszem, majd csak annyira, hogy tán egy heti pesti lét után tüstént utazzak.
Fő baj nálam a nevroze. Innen minden. Azt hiszem, hasonló bajom van Jules de Goncourt-ral. A legkisebb izgalomra szívdobogást, lázfélét kapok, az pedig görcs-köhögést idéz elő - egypár ilyen roham eredményei voltak a vérhányások is.
Pedig hogy szeretnék hozzátok menni! Hidd el, kedves barátom, hogy igen kevés ember megismerését óhajtottam annyira, mint a tiédet. Már azt ugyis tudod. De majd Pesten, ugye? Mikor juthatok fel, még e percben nem tudom, lehet, hogy 2-án, lehet, később. Utazni úgy 18-20 körül fogok, a kiállítást, mely 15-e körül nyílik meg, megvárom.
De ugye bizonyosan jöttök, igen nagyon szeretnélek még elutazásom előtt látni, majd pár este jól kibeszélnénk magunkat.
Szívből ölel barátod
Justh Zsiga
Révay S.-nek bárányhimlője volt, azért nem írtam előbb, már egészséges, szívből üdvözöltet.
