Párizs
1893. okt. 22.
Hôtel Burgundy
8, rue Duphot, 8.
Kedves Barátnőm!
Hogy oly igen rég nem írtam, annak oka az, hogy két hétig tüdőgyulladásban feküdtem. Most már, hála az Úrnak, túl vagyok minden bajon, csak nagyfokú gyengeség maradt vissza. A baj azáltal támadt, hogy egy vérhányást túl erős dózis hamannilissal hirtelen megszüntettem. A nagy homeopatha, ki gyógyított, egészen aláírja observatiomat, ő is azt mondja, nem tüdőmben fekszik a baj, de rossz vérkeringésemben. Így hát minden emóciótól, lelkirázkódtatástól stb. óvakodnom kell. Ez jó tanács! csak - - - - - ?
Kulcsár és Melchior de Polignac ápoltak, ez utóbbi feljött faluról. Úgy dédelgettek, mint egy kisbabát.
Eddig alig láttam még valakit Párizsban, s aligha is fogok, mert már csütörtökön megyek innen, s addig épp csak a déli órákban járok ki a napra. De nem bánom. Higgye el, még az ún. intellektuális világ is untat. Hiába, csak szalmacséplés az egész. Ha az ember nem éli azt, amit ír, akkor ne is írjon. S az olyan írás, amely csak az, és semmi egyéb háttere nincs, niente - - füst.
Betegségem alatt az új francia termékeket mind elolvastam, mily koldustarisznya ez a mai francia irodalom. Dr. Pascal - az a 60 éves ember, ki 25 éves gyámleányát, kit szeret, elcsábítja, meg Lemaître papendekli királyai, pfuj -, hát ez a két legjobb. Még Loti Matelot-ja tetszett legjobban szubjektív okból.
Az Isten áldja
Justh
