Szenttornya
[1892] okt. 28.
Kedves Komaasszonyom.
A mama papirosán - rózsaszínű „stimmungban”, illatosan -, de csak tréfából. Egész okt. hónapját ágyban töltöttem. Elébb antrax, majd torokgyulladás, s végül lázak s óriási gyomorrontás: íme a szituáció. Megyek Indiába, Pesten nem szabad megállanom, hogy újra át ne hűljek. Fiuméba Batthyány Lajoséknál fogok kissé lábadozni még, s nov. 3-án tengerre magyar.
Triesztből majd elbúcsúzok maguktól ékesen, addig meg ne vessenek meg tökéletesen. Még betegágyamban is folyton magukról fantáziáltam! Hálátlanok. Hát már az idei nyarat elpaccoltam. Jövőre, esküszöm, hogy másképp lesz. De maguk is milyenek. Nemhogy lejöttek volna mintákért hozzánk, nem, bebarangolják fél Magyarországot, csak miránk nem gondolnak. Ejnye, komámasszony, miért olyan hanyag asszony, mikor én oly - jó vagyok!
Az Isten megáldja, India után, rézbőrűleg, megismer még?
Kezeit csókolja
Justh
