Reggeli után Antokolszkijnál, kit azonban nem találok honn. Aztán Pongrácz Ninánál. Nagy akklamáció. Nála Niewska grófné, egy igen szép lengyel asszony, avec les allures des cocottes de la deuxième empire.[1]

Persze a Terka esküvőjéről van szó. Niewska azt meséli, hogy Maurice prince de Ligne fia lenne, Nina Sardoura szavaz, én azt állítom, hogy egyáltalán nem is volt apja. Niewska szembenéz velem, s meglegyint a legyezőjével.

Aztán megharagszik rám, mivel a poèle Chonberskiket Ladislasnak nevezem. (Mert lengyel!)

Eközben Bassano hercegné (Rosina Stolz, az egykori híres primadonna) levele érkezik, amelyben borzasztóan kikel Jablonowska ellen, hogy Maurice-hoz adta leányát.

- Szigorú, mintha erényes lett volna - mondom én.

- Dehogy, szigorú, mint az, ki már kénytelen erényes lenni - mondja Niewska, s én - pirulok.

Ezután ctesse Diane-hoz. Határozottan ez az asszony napról napra inkább Párizs modern Pythiájává növi ki magát.

Artikulálva mondja egymás utáni szentenciáit, ítélve élők és halottak felett, azonban (s ezt hozzá kell tennem) olyan charitable-an[2], mint ezt csak egy olyan szellemű asszony teheti, mint ő.

Nála Cordier (költő), Eugène Monton (Merinos), aztán vagy 10-15 asszony. Közöttük egy, ki egész elragadtatva rágódott a Jablonowska házasságon (a ház egy intim barátnője volt).

Eközben egy újabb jelenség, Madame X. J’ai tant de reproches à vous faire -

Ctesse Diane. Par contre je vous dois tant![3]

Íme egy párizsi bók.

Este, miután nagy ünnep van, a Cirque d’hiver-ben[4] látni akarom a népet. Revolúció tör ki a kakasülőn, mert nem nyitják ki a felső ablakokat. Minden tízszeres hévvel megy itt, mint nálunk. Furcsa, hogy egy ennyire kritikussá vált nép, mégis így megtarthatja szenvedélyét.

Cirkusz után pár kávéházban. Mindenütt blague,[5] jókedv, lárma. Egyikben egy kokott össze­veszett étudiant[6]-jával.

Majd halálra fagyva reggel 6-kor Párizsba érkezem. Dideregve ülök a sapin[1] fenekén, s így fog el az első párizsi hangulat.

Fürdő etc. etc.

10-kor Noël Goldsmithhez, ki majd kiesik ágyából, midőn belépni lát az ajtón. Úgy látszik, senki sem tudta, hogy megérkezem.

Pár konvencionális örömnyilatkozat után elmondja, hogy az utóbbi napokban igen sokat beszélt rólam apropos de mariage Maurice Bernhardt - Terka Jablonowska, ce qui est actualité du moment à Paris.[2]

Tőle Lorinhez, ugyanaz a fogadtatás. On est charmé et épaté de me voir![3]

Nála reggelin a még mindig taktusra szellemeskedő Humberthszel és Des Mazyval.

3-kor Lambrecht Kiss Margithoz, ki úgy látszik, igazán megörült jövetelemnek. Megmutatja bébijét, ki nagyon megszeret s férjét.

Ott még náluk egy csomó Fbg. St. Germain-i úr és dáma. Styl Louis XV. mozdulatok azon kor szelleme nélkül. A régiségről az aranyozás lekopott!

Innen Jablonowska hercegnéhez - egyedül. Nem volt fogadónapja, de azért elfogadott.

Eleinte elforgatta a szemeit, mint ahogy ez a hercegasszonyhoz illik, ki egy „cabotine”[4] fiához volt kénytelen adni a leányát. Ez a „jeu”[5] egy pillanatra meglepett, de aztán megértettem, bennem a k. k. előítéletek képviselőjét látta, akinek lassan kell a keserű falatot beadni. Aztán finom árnyalattal átment Sarah érdemeire, hogy mily nagy színésznő stb., stb. (amit már úgyis tudtam), ezután Maurice-t kezdte magasztalni - s végül arra jutottunk, amire én már rég jutottam, hogy tulajdonképpen ez a házasság nem is olyan igen borzasztó, mint amilyennek őneki entretienünk[6] kezdetén mondania kellett.

Elmondja aztán, hogy a „boldogok” csak öt hete ismerik egymást, s hogy Terka első találko­zásuk után hazajövet így kiáltott fel: „J’ai vu le fils de Sarah Bernhardt, eh bien voilà encore quelqu’un qui n’est pas mon type!”[7]

Eh bien il faut avoir cinq semaines - cinq semaines suffisent pour devenir „le type” d’une jeune personne „bien néé”.[8]

E „családi jellegű” konzervációnkat Terka: madame Bernhardt (amint anyja komornyikja jelentette) és férje, Maurice zavarták meg.

Terka átöleli anyját, s aközben kezet szorít velem: „Tiens Zsiga, d’où vient-il comme ça?”

„Il vient du pays des surprises - comme vous, ma chère amie”.[9]

Ezalatt Maurice-szal félig-meddig rokoni épanchement[10]-ok.

Terka: sötétkék angol ruha, egy nagy Tosca-kalap, amely finom arcélét kiemeli, óriási gyémántok füleiben.

Tekintete még merészebb, mint azelőtt.

Maurice: a quite english gentleman.[11] Igen rokonszenves (dacára, dacára!) s határozottan race. Különben igen szerényen viseli magát, keveset beszél.

Este Toscát néztem meg. A darab Sardou.

Modernizált romantika.

Sarah: a Français konvencióit tökéletesen elvesztette, azonban a Sarah-konvenciókban gyara­po­dott. (Ha ugyan ezt gyarapodásnak lehet nevezni!)