Az első egyleti gyűjtőíveket küldi meg nékem Nagy Miklós. Batthy. Gézával nekiindulunk a városnak, elosztjuk az aláírt dámáknak, pompás „nagypénteki” mulatság.

Előbb Zichy Irmának, nagy öröm, Nádasdy Feri, az igazi tetőtől talpig gentleman aláírja a nevét, innen Károlyi Pistánéhoz, bemutatja új palotáját nekünk. A legszebb Pesten, s határozottan egyike a legnagyobbszerűeknek a világon. A palota közepén óriási boiserie hall - átrium, mint ahogy ők nevezik -, földszinttől a padlásig - felső világítás. Onnan lépcső, mely galériába vezet - e galériába nyílnak körül a termek, szalonok. Gyönyörű táncterem, stukk, Lotz által festett plafon, berakott parkettek.

Tőle Budára, Pallavicini Adèle, Tiszáné stb.

Pesten még Dessewffy Aurélhoz. Ez egyike a legrokonszenvesebb alakjaimnak: a megtestesült ókonzervativizmus, de csak rokonszenves vonásaival. Megjelenése is telivér, igen nyúlánk, magas, sovány ember, finom markírt profil, keskeny, hajlott orr, előreálló áll, tiszta, átható kifejezésű szemek.

Felesége, Pálma grófné már rég beteg, egyike pedig egyletünk támaszainak. A „primicillák” között mindenesetre egyetlen, ki komolyan dolgozott is - a többi csak nézte és zavarta a dolgot.

Este Batthyányaknál, István lázas, nem tudom, mi baja lesz. Lefektetem, nála egy ideig, aztán haza, írok, készülődöm - nyugtalanul várom az elutazás óráját, amidőn ismét (habár pár napra csak) hátat fordítok a városnak - - -