Brindisi
1892. nov. 4.
Austrian Lloyd’s Steam Navigation Company’s S. S. „Imperator.”
Édes Barátnőm,
Szenttornyára írt sorait hosszú kóborlás után Triesztben az elmenetel előtt kaptam kézhez. Köszönet érte.
Ma este érkezek Brindisibe, a hajó kitűnő, tenger csendes, az éjszakák elragadóak. Minden megvan, csak én magam vagyok olyan seféle hangulatban. Hisz végre is ott is csak önmagamra bukkanok megint. A nép, mely itt körülvesz, nagyon idegen. Nagy baj az, hogy lassan kiválunk, kiválunk s egyszer csak egyedül érezzük magunkat. Én igen el vagyok rontva ember dolgában, már a normális, középszerű egyéniséggel alig van két szavam közös. Ez a sok commonsplace anglo-indián igen fáraszt, s egy bizonyos fokig elveszik a tengeri út hangulatát.
De majd Mian Midiben! Bár csak már ott lennék. Istvánéknak sok szépet, szívből üdvözli igaz barátja
Justh
Megkapta a korrektúrákat. Nagyon gyűlöl érte?
