1894. január 10.

 2013.01.10. 10:00

CZÓBEL MINKÁNAK

minka.png

[Monte Carlo]
1894. jan. 10.

Kedves Barátnőm,

Hát végre nekem is ütött karácsony órája: a maga könyve, a Két fenyőág (istenem, de régi-régi idők visszhangja volt), s a Büttner képe!

A „Fehér dalok” tán legszebb kötete. Egyik könyvében se ilyen sokoldalú, egyikben se jelentkezik oly készen,mint ebben. Az idő ciklus, az első 10 vers, Pán órája, az első „nóta” remekművei, a Boszorkánydalok a másodiké, a láncolatok, a névtelenek a harmadiké. Egyszerre három manierban, mind a három „Czóbel Minka”. Szívből gratulálok a kötethez. Tudom, sokan fogják appreciálni. Bródy múltkor azt írta nekem: „mégis csak ez a Czóbel Minka a legnagyobb tehetség közöttünk”, s azt hiszem, igaza volt.

büttner helén2_1.jpg

(Büttner Helén - Bob)

A Büttner kukoricafölde nosztalgiát adott (a maga kötete pedig olyan édes megnyugvással töltötte már el lelkemet!) Mikor látom meg a kukoricások végtelen óceánját, s mikor hagyom el ezt az unalmas kékítő pocsolyát, amit itt tengernek csúfolnak. Úgy unom ezt a Rivierát, nem is hiszi. Mindig kiállhatatlan volt nekem, de az idei tapasztalatokra rácsukhatom a boltot. Elébb Cannes a maga émelyítő világjával, aztán ennek a szerencsétlen kártyásnak öngyilkossága (ugye írtam róla), aztán betegségem...igazán elég vón egy lónak. De most majd tán jobbra fordul minden. A jövő hét derekán átmegyek Mentonba, hová ez idő tájt Batthyány Ilona is érkezik. Ő is az Hotel Alexandrában száll, úgyhogy nem leszek már olyan árvaságban, mint eddig. Január végével, meg Polignac barátom látogat el hozzám pár hétre. „Endegut, allesgut”, ezzel vigasztalhatom magam.

Március elején indulok haza per Genua, Milano, Bologna, Ancona, Fiume. Még sohasem vártam oly türelmetlenül azt az időt, midőn majd megérinti lábam az anyaföldet,mint az idén.

Egy regény kóvályog fejemben,amelyben a magyar nép harmonikus szenzualizmusát festeném. Azt a nótát,amelyet már a Délben s Leánynéző-ben vázoltam. Tudja ez:

Ím látod, dél van, nyár van,
Tudod ez mit jelent?
Boldogság fenn, az égben,
A földön béke, csend!

Sajnos, a Riviera is a földön van. Isten áldja, köszönet mindenért. Küldje el Buksi párizsi címét.

Justh

Címkék: levél Czóbel Minka Bródy Sándor Büttner Helén

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr505006271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása