4-kor Chaplinhez, az oly en vogue festőhöz. Hoteljök a rue Lisbonne-ban. Az első emeleten fogadtak, sajnos már kissé chargeirozott szalon. A panneau-kat maga Chaplin festette, az egész az ő speciális színeiben van tartva (halványkék és halvány rózsaszín) s így le tout est un petit peu douçâtre.[1] Emlékeztet kissé az ezen festő híres női melleire (ez tudniillik specialitása), olyan édeskés és hamis. Faux Boucher.

Madame Chaplin. 38-40 éves asszony, erős, mosolygó arc, piros arc s gömbölyű - mais partout.[2] Az a genre, mint Munkácsyné, csak nem olyan közönséges.

Chaplin: azt mondják, angol eredetű. Rokonszenvesebb, mint a piktúrája. Tán 55 éves lehet, egészen ősz whyskerrel.[3] Az utolsó angol divat szerint öltözve. Sok humor, de angol humor. Kevésbé szubtilis, mint a franciák szelleme, de kiadóbb.

Marianne Chaplin atyja leánya. Francia angol kisasszony, ez a vegyülék mindig sikerül, míg a német francia sohasem. Amott mind a két nemzet erényei maradnak meg, itt hibái.

Mlle Marianne elmondja, hogy végtelenül unalmasnak találja a társaságot, „pas d’imprévu du tout! on dit toujours la même chose!”[4]

Különben azt hiszi, hogy azért a francia társaság mégiscsak a legkülönb.

Náluk még vagy tíz asszony, egy madame Boulanger is, igen érdekes fej. Nem tudom, nem-e général Boulanger neje.

5-kor ctesse Diane-hoz. Nála ctesse de la Lande, André Courcel (egy öregebb író, ki már 80 darabot írt). Végül Boisjoslin.

Ctesse de la Lande egy derült darázs. A legjobb kedvvel pazarolja mérgét, szinte jólesik neki.

Courcel? - vieux jeu.[5]

Már megint a Bernhardt-Jablonowska esküvőről van szó. Úgy látszik, ennek már igazán sohasem lesz vége. Madame de la Lande azt állítja, hogy Sarah annyira el van adósodva, hogy az esküvői kiadásait Damalától kapott (!!) 25 ezer frankkal fedezte. Ez annyira valószínűtlen, hogy - mindenki elhiszi, s örömujjongva távozik, hogy ilyen becses és érdekes hírre tett szert. Hála Istennek, hatkor egyedül maradunk ctesse Diane-nal és Boisjoslinnel.

Ez utóbbi író egyike az érdekesebb párizsi alakoknak. Finom irónia, melankolikus szkepticiz­mus jellemzik. Öreg ember, s ezért halad korával. A modern literatúráról beszélünk. Lemaître-et szereti, mert szellemes és mélyen érez, bár mint kritikust s kivált mint színházi kritikust, gyöngének tartja. Új emberről még sohasem mondott véleményt. Ez jellemző.

A modern regényírók közül Jules Fabre-t tartja a legjobbnak, kitől (szégyenkezve vallom be) még eddig semmit sem olvastam.

Bourget-t ki nem állhatja. A realisták közül Maupassant-t és Huysmanst tartja tehetségnek.

Vogüét nagyon szereti, egy hibája van szerinte: que son style n’est pas assez condensé.[6] Azt hiszem, igaza van.

Este a Café Orientale-ban cigányokat hallgatni. Rosszak.

Az új cirkuszban cte Robert de Mailly Nesles-lel. Egyike az én legfurcsább és legérdekesebb párizsi ismeretségeimnek. A Mailly-Nesles-ek egyike Franciaország legrégibb s legnagyobb családjainak. A keresztes háborúkig viszik fel a pedigrée-t. Azonkívül Franciaország első marquis-jai, s orániai hercegei. Büszkék még arra (ez egészen ancien régime felfogás: le sang des princes ne rouille pas),[7] hogy családjok tagja volt Louis XV. egyik híres szeretője, la duchesse de Chateauroux.

Nevezetessége még e családnak a Nesles-i torony - s asszonyainak szépsége, no meg az én kedves Robert-em históriája.

Vagy 6 év előtt elvette Párizs egyik legszebb kisasszonyát, másfél évig éltek együtt, s a comtesse megmaradt önakaratából marjolainnek.[8] Ennek pozitív eredménye Robert de Mailly egyénisége.

Vannak, kik bolondnak mondják, vannak, kik ostobának, vannak, kik (s ezek közé tartozom én is) egy philosophe toquénak.[9] Ha a szerelemről s önmagáról beszél, un Hamlet modern[10], ha másról - il n’y est plus.[11] Nem tudja összetartani gondolatait. Egyszer egy társaságban Amerikáról beszélve (hová azóta minden évben visszamegy), azt mesélte, hogy a folyókban cukros víz folyik. A Faubourg azóta bolondnak tartja.

2 éve hogy nem láttam, elmondja, hogy mit gondolt s észlelt azóta - fenn sétáltunk a circus promenoir-ján, oldalunkon elsuhantak az „örök szerelem” itteni képviselői, a zenekar Fahrbach és Métra galoppokat játszott, én pedig ott álltam e szétzúzott szív örvényei felett, nem tudva semmit sem mondani -