Majdnem egész délután Louise Readnél.

De - leírom intérieurjét s őt magát.

2 Bd. St. Germain. Harmadik emelet, két kis szalon, Louis XVI. bútorok tapisserie-kkel fedve. Madame Ackermann és Louise Read képei a falon. Mindenütt könyvek s többnyire dedikációval.

A kandalló mellett madame Read. Eleven szellemű asszony, ki egy időben nagyon érdekes lehetett. Mióta Charles fia (az ismert költő) meghalt, azóta gyászol, s a világ megszűnt reá nézve létezni.

Leánya Louise, a megtestesült idealizmus. Csak illúzió, csak szív. Barbey d’Aurevilly (ki különben úgy szereti, mintha leánya lenne) locomotive de bienfaisance[1]-nak nevezte el. Ezer darabba tépi magát barátaiért, kiket mind bámul. Reggel az egyiknek költözni segít, délben a másikat eltemeti, délután tán a harmadik ágya mellé telepszik és ápolja, vagy tán egy negyedik esküvőjére megy.

Másokért és másokban él. Egyetlen öröme az, hogy annyi kiváló ember veszi körül.

Nálok: Ardail de Musset, Alfred de Musset nővére, ki nagyon hasonlít a költőre - kivált profilban.

Eztán Theodor Ritter özvegye és Letournon.

Amint mll. de Musset kimegy a szalonból, Louise dicséneket zengedez róla.

Letournon. Mais voyons ma chère, nous sommes tous parfaits étant vos amis!

Louise Read. Est-il méchant ce monsieur Letournon, mais il n’est pas si sceptique qu’il en a l’air.

Letournon. Chère amie - je ne vous dis qu’une chose, il faut absolument que vous écriviez une mémoire pour nous justifier vis à vis des époques suivantes![2]

Louise, hogy kimentse magát, nagy erőfeszítések között egy néki tökéletesen közönyös asszonyság - kit azonban most barátnőjének nevez - megszólásához kezd. Hogy bebizonyítsa azt, hogy meg tudja szólni barátait -

Hétfőn este Huysmanshoz megyünk Lujzával, addig is odaadja olvasni a mi-naturalista, mi-décadent író legújabb munkáját: En Rade-ot.

Ebéd után a boulevard Batignolles és Montmartre-ra flâneirozni. Szeretem Párizs ezt a részét - a tapeurök negyedét. A művész és modellje a színes lámpák alatt megfogja a percet - s légvárakat épít.

Egy café chantant-ban (La Cigale) bon franc rire, la gaité qui s’en va dans les salons.[3]

Többi között egy Offenbach operett, ms. Choufleury reste chez lui. -[4]