Cannes
1892. jan. 27.
Grand Hotel Montfleury
Édes Gyulám!
Hát bizony én is influenzás voltam. Sciens bonum et malumnitas egy lépcsővel előbbre mentem.
Most már all right - leszámítva, hogy a két tüdőmben erős tompulat maradt hátra, hogy köhögök, mint egy kehes ló, s hogy gyenge vagyok, mint egy légy. A szegény Baskircsev naplónak bizonyos lapjai sokszor jutnak eszembe!
De hát végre is (s ez az "adaptio" terméke) az ember nem lehet "okos" is, "szép" - és "egészséges" egyszerre. Ugye, Gyula, így van!
Dolgaidat köszönöm. Igen üdvös homoepathikus szernek bizonyultak - a halál ellen. Különben tréfán kívül nagyon szép dolgok.
Ismerkedj meg Herczeg Ferenccel qui après tout, nagyon kezd nekem irataiból tetszeni. Dacára - az általános lelkesedésnek. Valami igen bájos van abban, amit ír. Furcsa epitheton egy volt huszártiszt irataira. De hát leírom, ahogy érzem.
Ne vedd rossznéven balga írásomat. Nem tudok másképp. Cannes! Istenem, hogy egy ilyen hely is létezhet a nap alatt. Az ember hercegekből él - s on a qq. fois des indigestions oncales.
Menj el néha Rakovszky Antihoz, jó anyag van benne, lehet még sok belőle.
Az Isten áldjon, tartsd meg barátságodban
Justh Zsigát
Gyenge vagyok uram, gyenge.
