Párizs
1888. febr. 10.
Édes Barátom!
Igen-igen sajnáltam, hogy nem búcsúzhattam el öntől, kerestem kétszer is, de mindig hiába. Pedig annál inkább szerettem volna látni, mert meg akartam mondani, hogy a V. V. karácsonyi számában közölt verseit elragadóaknak találtam, s hogy P[etőfi] "Szeptember végén"-je mellé sorozom: az abszolút becsű magyar költemények közé.
A versek elragadtak, de nem szerzőjük.
Ezt, ezt ilyen meggyőzött hangon, így énekelni meg! De hát ki hitette el ezt önnel? Azért, hogy az ember náthás, köhög, azért még - nem szabad barátait elszomorítani. Egy este cigányokat hallgatva olvastam e verseket, higgye el, hogy a hideg végigfutott a hátamon, s egy percre megakadt a szívverésem ott a mellény alatt. Alig eszméltem. Az egyike volt az életemben észlelt legerősebb művészi hatásoknak.
Egy könyvet szeretnék e versek alapeszméjéről írni - s önnek ajánlani (ha elfogadja), azonban nem ma, de nem is holnap. Tán pár év múlva. Annak a regénynek folytatása lenne, amely e hó végén jelenik meg.
Most pedig még csak egy szót. Ígérje meg, hogy e nyáron eljő hozzám falura; persze hosszabb időre. Szeretném, ha jobban megismerne. Nem vagyunk elég közel egymáshoz, mert mindig a kávéház hideg márványasztala volt köztünk! ugye ezentúl másképp lesz? Ugye megígéri, hogy júliust vagy augusztust nálam tölti?
Ott lesz tán akkor Feszty Árpád is, kivel tudom, rokonszenvezik - s akkor majd elővesszük ezt a szegény, mai, már agyonkoptatott pesszimizmust, s elhomályosítjuk véle a fényes, sárga napsugarakat s optimista piktorunk széles jókedvét.
Most itt, Párizsban azt érzem, amit az első évben éreztem. Sokat vagyok a nagy orosz szobrásszal Antokolszkijjal, s ez azt hiszem, a lehető legjobb hatással van reám. Érzem, hogy a tűzijáték nem melegít; néha fázom!
De másszor többet, addig ugye ír pár sort régi barátjának
Justh Zsigmondnak
Párizs, febr. 10.
adresse: 28 Cours la Reine
Boríték:
Hongrie
Nagyságos
Reviczky Gyula úrnak Budapest
Nádor utca "a Pesti Hírlap" szerkesztőségében.
Ott lesz tán akkor
