12-ig olvastam, Jean de Néthy Anastasius Grün fordításaiból szemeltem ki vagy tíz darabot Jean Berge revue-je számára.

12-kor reggeli Lorinnél. Ott Pierre Aubry, Humbert Aymar de la Baume és még két úr, kiknek nevét elfelejtettem.

Aubry: l’homme qui fait l’homme d’esprit. Minden szava mot - tiré par les cheveux.[1]

Reggeli után Aymar atelier-jében, ki Oroszországban Vogüéval tett utazásáról készült fényképeit produkálja, egy camera obscurával vetítve vissza. Igen érdekes dolog - csak a jó Aubry énervál, különben nemcsak engem, hanem Aymart is, mindezt bevallja, amidőn amazok elmennek: „Vous savez, il est eventuellement commun, tout - comme Lorin”[2] mondja Aymar egész egyszerűen, szavakba foglalva azt, amit én még elgondolni sem mertem eddig Lorinről. Ay. azt mondja, hogy Lorint csak az utazásban lehet élvezni, különben fárasztó, nyárspolgár et donne sur les nerfs.[3]

Igen hosszan beszélünk Ay.-ral a természettudományokról és csillagászatról.

Tőle vele kocsin Bunnyhoz és Elweshez. A sapinban igen furcsa konverzáció. Mind a ketten elmondjuk, hogy állunk ma a vallás dolgában.

Aymar külön csillagász és külön ember - une idée ça![4] - mint ember képes hinni még, bár vallása a lehető legtágabb.

Furcsa fiú. Az ember nem érdekli, egyáltalán csak egypár détail - de igen fontos kérdés. Hideg, szeretni, azt hiszem, nem is tud. De vannak emberek, akikkel szeret lenni, ezek közé sorolt, azt hiszem, engem is. Pedig (dacára annak, hogy négy éve ismerjük egymást, azóta levelezünk, s Párizsban sokat vagyunk együtt), nem ismer. És nem is fog soha.

Bunny és Elwesnél Victoria, Bunny modellje, táncolunk!

Ebéd Schärffenberg grófnénál, Jean de Néthyvel Aranyt fordítunk. 12-kor haza, s dacára, hogy 40 órája, hogy nem aludtam, alig tudom „agyonütni” magamat, végre reggel felé megkönyörül rajtam Morpheus, és tompa, buta álomba merülök.

Némety Emy (Jean de Néthy)