V. r. u. Vieuxville, Aimée Mottin, Cary Elwes és R. Bunny jönnek hozzám.

Aimée Mottin Fbg. St. Germain, kis tetűszerű alak. Ritka, pelyhes, igen világos haj, világos zöldeskék, kis, bamba kifejezésű szemek. Felvont, bámuló szemöldökök, író szeretne lenni, de nem mer saját neve alatt írni, fél, hogy kiközösítik bretagne-i rokonai.

Vieuxville bavard,[1] kezdem unni, irtóztató sokat fecseg, nem társalog, hanem monológokat mond.

Négy óra felé a két angol festővel Jablonowskához. Ki családi szennyesét tálalja fel nekünk, a két angol nagy, igen nagy bámulatára (másodszor látták életökben).

Elmondja, hogy Maurice-szal még sehogy sem megy a dolog, most írt neki egy levelet (felolvassa a brouillonját, egy goromba, sértő levél), amely bizonnyal hatni fog. Én attól félek, hogy a levél itt jő Maurice kezéhez, aki pedig éppen olyan szenvedélyes, mint homme du premier mouvement.[2]

Szép kis jelenetre van kilátásunk.

Ebéd Schärffenberg grófnénál, e. u. Vieuxville jő látogatóba, ki rémségesen kezd Emynek udvarolni - - de úgy, amint ezt csakis egy partivadász teheti. Észreveszem, hogy „érdeklő­désének tárgya” észreveszi, és sértve érzi magát. Vieuxville-nek nincs elég tapintata ezt meglátni, folytatja maneuvre-jét.

Vieuxville me donne sur les nerfs.[3]