Budapest
1889. márc. 5.
Neve: Justh Zsigmond (necpáli).
Születése: 1863. febr. 16-án.
Álnevei és jegyei: N. Z. J.
Mikor és hol használta: első régibb cikkeiben, s újabban a "Fővárosi Lapokban".
Justh Zsigmond a Túróc megyei necpáli Justh család idősebb ágából és női ágon pedig a műértéséről és nagy alapítványairól híres puchoi és csókai Marczibányi családból származik. Született 1863. február 16-án a Békés megyei Szenttornyán, hol gyermekéveit töltötte. Az alsóbb gimnáziális osztályokat a háznál, a felsőbbeket részben a budapesti református gimnáziumban, részben László Mihály nyilvános nevelőintézetében végezte. Az egyetemre Budapesten, majd Kielben (Észak-Németországban), Zürichben s végül Párizsban járt. Már a gimnáziumi évek alatt nagy kedvet mutatott a művészetek, irodalom iránt, sőt annyira ment, hogy szakítani akarva középiskolai tanulmányaival, a Zeneakadémia növendékének akarta felvétetni magát; e tervétől azonban szülei lebeszélvén, a magyar tradíciókhoz híven, ő is jogászpályára készült. 1885-ben nemzetgazdaságtani tanulmányok céljából Párizsba menvén, gr. Zichy Imre felkéri, hogy a szerkesztésében megjelenő "Szemle" hasábjai számára írna Párizsból cikkeket, így jelennek meg egymás után első művei. E cikkek néhány írónk figyelmét (köztük Reviczky Gyuláét) felkeltvén, a fiatal nemzetgazda hátat fordít a politikai tudományoknak, és az irodalomra adja magát. Ekkor nyáron írja meg első nagyobb munkáját: Ádám című regényt, azonban csak kéziratban maradt.
Jövő évben visszatérve Párizsba Justh megismerkedik a francia írók és művészek legjavával. Visszatérve pedig egész szívvel-lélekkel az irodalmi működésre adja magát. 1886-ban írja meg Paul Bourget-ről tanulmányát, amely a Magyar Salonban jelenik meg. E pillanattól fogva munkálkodása szakadatlan. Mint önálló munkák már megjelentek tőle: Káprázatok, elbeszélések, (Taedium Vitae, Fehér lap, Utolsó hangulat, Keresztutak) Pallas Irod. Társaság kiadásában. Művész szerelem regény egy kötetben, 1888. Pallas kiad.
Párizs elemei (hat tanulmány, I. Párizsi első benyomások. II. A "párizsi" négy főtípusa. III. Parisienne! IV. A társaságról. V. Parisianismus. VI. Párizs víziója.) Megjelent Révai testvéreknél 1889-ben.
Ezenkívül következő munkái jelentek meg hírlapok és folyóiratokban: 1886: Párizsi típusok tanulmány. Magyar Salon. Szfinx-rege, Arad és Vidéke. 1887-ben: Jászai Mari tanulmány, Magyar Salon. Contesse Diane, tanulmány, M. Bazár; Jegyzetek az Ország-Világ hasábjain. 1888-ban: A párizsi szalon ismertetése, Nemzet. Sarah Bernhardt egyénisége, tanulmány. Nemzet. Contesse Diane szalonja, Magyar Salon. Jean Berge, ismertetés, Pesti Hírlap. Mary Robinson, tanulmány, Fővárosi Lapok. A párizsi szalonok hatása a francia irodalomra, Fővárosi Lapok. Ki nem szeret, nem él, elbeszélés, M. Salon. Istennő! elbeszélés, M. Bazár. Anyaföld, Nemzet. A jövő nemzedékért elb. Magy. Salon. Azonkívül a Jegyzetek folytatása az Ország-Világ hasábjain. 1889-ben Wohl Stefanie, Ország-Világ; Aggházy Károly, tanulmány, Magyar Salon. Előkészületben a következő művei vannak: Pusztán... (hangulatok). Anyaság. Idegen nyelven művei közül a Taedium Vitae jelent meg angolul és franciául, Ki nem szeret, nem él, németül. Művei azonkívül le vannak orosz és francia nyelvekre fordítva, és e két nyelven mint gyűjteményes kiadások az 1890-ik év folyamán jelennek meg.
