Reggeli után ctesse de Schärffenberghez, ki igen rosszul volt tegnap este.
Aztán az Odéonba, hol Sarah darabját (Aveu) próbálják.
Sötét lépcsőkön, vagy öt percig botorkálva a sötétségben végre a színpadra jutok.
Hallom a színészeket szavalni, hallom Sarah hangját, amint instrukciókat ad, azonban a színpad az a részlete, ahol vannak, annyira el van barikadírozva, hogy nem találok oda. Végre hosszas keresés után, anélkül hogy valamelyik nyitott süllyedőbe estem volna, egy kis ajtón a kisebbített színpadra lépek.
Sarah a súgólyuk felett egy számára összeütött, a nézőtér oldaláról zárt, szekrényszerű alkotmányban ül, és onnan dirigálja a színészeket.
A színpadon Paul Mounet és mlle Sisos, az Odéon két csillaga. - Az első jelenetbe fogtak.
Sarah megpillant, int, hogy üljek a hátsó kulissza mögé.
A darab folyik -
Sujet-je ez: egy tiszt boldog házasságban él nejével, egy kis gyermekök van, ki a darab kezdetén elég komolyan beteg, szerelmi jelenet férj és feleség között, a feleség egyedül maradva, keserű szemrehányásokat csinál magának, hogy el nem mondta férjének azt, hogy gyermeke nem az övé, bár mindig szerette őt - - - s csak egy pillanatnyi gyengeség eredménye a bébé.
E percben a bébét ápoló irgalmas nővér rémülten rohan be, hogy a gyermek állapota rosszabbra fordult, s orvosért kell szaladnia.
Az anya kétségbeesése, a gyermek bölcsője mellett jajgatni kezd, s hangosan, fel-felcsukló jajgatásban elsírja erkölcsi szenvedését, s az Isten ujját látja gyermeke bajában - a büntető Isten ujját, a férj e percben belép, s hallja a kétségbeesett nő vallomását.
A férj meg akarja ölni, de előbb meg akarja szeretőjének nevét tudni. Az anya nem vall, most becsukja az ajtót, s azt mondja, addig nem ereszti be az orvost a gyermekhez, míg be nem vallja szeretőjének nevét.
Az asszony tördeli kezét, az orvos kiáltoz az ajtó előtt: „mais on est fou dans cette maison de fermer la porte quand le médecin arrive?”[1]
Végre az asszony engedve így kiált fel: ouvrez la porte à - son père.[2]
Az orvos, nem is figyelve rájuk, berohan a gyermekhez.
Explicatio, elle était attaquée entre deux portes - et elle était faible.[3]
A férj félig-meddig megérti a helyzetet, s miután a gyermek meghal, a bűnösnek megbocsát.
Egy nagy hibája a darabnak, hogy a férj mindent a nő egy a parte monológjából tud meg. Ez a modern színházi technika kritériumát nem állja ki.
Különben nagy tudománnyal írt darab.
A próba igen érdekes, Sarah minden pillanatban felugrik helyéről, s a színészek közé állva eljátssza hol egyik, hol a másik szerepét.
Kivált mlle Sisost tanítja, ki oly kicsiny lesz mellette, de oly kicsiny, hogy alig látszik - - -
Bár azt megint helytelennek találom, hogy Sarah azt akarja, hogy mlle Sisos úgy játssza a szerepet, mint hogyha ő játszaná. Pedig egyéniségeik között óriási a különbség, mlle Sisos körülbelül az, mint minálunk Molnárné volt. Finomabb fajtájú szubrett. Képzelhető, mily groteszk lesz akkor, ha Sarah széles, nagyszabású mozdulatait kezdi majmolni.
A maga egyéniségével még meg tudta volna teremteni a szerepet, így pedig tönkreteszi a szerepet is, egyéniségét is.
De ezt Sarah nem akarja belátni.
Paul Mounet jó, ez az alak, mely durvának van rajzolva, de azért alapjában (mint a konverzáció szerint mindig a durva emberek) jó ember, tökéletesen az ő pesant, kissé nyers egyéniségére van szabva.
Nem várom végig a próbát, az utolsó jelenetet újrakezdik a színészek, búcsú nélkül megszököm.
Mlle Readhez.
Ott többi között Chevé. Egy öreg poéta, ki hatvanon jóval felül lehet, s mégis csak pár év előtt kezdett verselni. Ősz hajú, veres képű, heves vérű öregúr.
S ami a franciáknál elég ritka, disputirhans.[4]
Beleköt mlle Readbe, ki azt állítja, hogy az idegenek nemcsak az anyagát, de a formáját is megítélhetik a francia költészetnek. Ezt nevetségesnek, non sense-nek tartja.
Azt mondja, ennyire egy idegen sohasem juthat.
Ilyenformán pld. Mary Robinson nem élvezhetné Baudelaire formáját - míg egy akármelyik premier venu[5] francia igen.
Aber schwach.
Louise Readtől ctesse Diane-hoz ebédre, kinél még a Vacarescuk.
Unalmas - az estély valamivel entrainírozottabb.
[1] Hát bolondok laknak ebben a házban, hogy bezárják az ajtót az orvos előtt?
[2] Nyissák ki az ajtót - az apjának.
[3] Kimagyarázkodás - a támadás váratlanul érte... és ő gyenge volt és engedett.
[4] okvetetlenkedő
[5] jöttment
