Batthyány Istvánnal Beniczky Bajza Lenkénél, onnan pedig Vadnay Károlyékhoz afternoon teára.

Vadnay végre megtette a kultuszbizottságban azt a propozíciót, hogy a Nemzeti Színházat a belügyből a kultuszba tegyék át.

Egyáltalán az öreg Vadnay most gyönyörűen viseli magát, a művészi kérdéseket egészen (hála Margit leányának) modern szempontból látja, és e szempontból is száll síkra értük.,

A Zeneakadémiáról beszélünk, meg fogja tenni a propozíciót a jövő kultuszülésen. Ő is meg van arról győződve, hogy az egész hecc tulajdonképp nem Károly, hanem a Jenő ellen megy, ki kezd kényelmetlen lenni Mihalovich uramnak. Társadalmi állást foglalt, hangversenyeinek óriási közönsége van, szeretik, tisztelik, operája sokat ígér, nem, nem, ezt egy ilyen csinált, felfújt nagyság, mint Mihalovich, nem bírja meg!

Mint intrigáns a Hagbarth és Signe nemes szerzője pedig országszerte ismeretes.

6 óra felé sokan érkeznek: Fanghné Gyujtó Izabella „kollégám”, leányával, Degré Erzsi, Csikyné, Gazsi, Burger Lajos stb. stb. Én azonban szököm, lévén 7-kor Batthyány Gézáéknál ebédem.

A diner en famille.[1] A család, K. B. és neje, Kárászné és Sztáray Fanny.

K. B. ifj. Pest egyik legfurcsább alakja. Kicsiny, tömzsi fiú, óriási nagy fej, savószínű teint, kékes szemek, nagy orr. Kissé bolondos, nagyon groteszk, de azért egy cseppet sem ostoba fiú. Gyermekkoromban sokat voltam vele, most azonban nagyon is szétszaladtak utaink.

Felesége sz. P. P., egy m.-i fürdőorvos és szerb agitátor leánya. A család egész el volt képedve e házasság által. Sehogy sem akartak a dologba belemenni, pedig - Sugi („Segesvári Sugi”, így hítták gyermekkorában) annyira megkívánta P. P.-t - hogy eggyé lettek. Hiába, similis - - -

Suginé (ez hivatalos neve) külön csinos asszony, van mindig egy udvarlója, és nem sokat törődik társadalmi állásával, amely nemegyszer megrendült már.

Elég érdekes arc, barnás, halvány bőr, fekete, villogó szemek, egy baja van csak, hogy mint az oláh asszonyok rendesen, kissé mosdatlanul néz ki.

Azáltal fogadják mégis valamivel jobban itt minálunk (óh szent pátria!), hogy nem tud magyarul, s a francia beszédje valamiféle cachet-t ád néki.

Beniczky Gáborról van majd egész ebéd alatt szó, kivel dacára annak, hogy a mi családunk csakúgy, mint a Batthyányé, vagy négyszeres rokonságban van, nem vette a fáradságot, hogy gratuláljon Ferinek. Suginé pártját fogja mostoha apósának: „il est un si bon père, lui”.[2] (Ez Beniczky Márthára vonatkozott, kit a Beniczkyek Ferivel akartak elvétetni.)

De Géza megfelel neki: „Ça ne signifie pas de n’avoir une éducation!”[3]

Sztárayné elég furcsán viselkedik Suginéval, folyton magyarul beszél, dacára annak, hogy tudhatja, hogy P. P. nem tudja gyermekeinek anyanyelvét. Ma láttam először, hogy milyen kellemetlen is tud ez a high tory asszony lenni, ha akar.

Úgy 10 felé Batthyány Irmához, ahol nénémmel, Justh Beniczky Saroltával (a Feri anyjával) és Justh Annával kellett volna találkoznom. Persze mint jó falusiaknak csak hűlt helyöket leltem.