Tea nálam, itt: Hubay, Haraucourt, Cary Elwes, Bunny, Axentowicz, Berge.
Hubay egyike az érdekesebb magyar művészeknek, illetőleg magyar nevű német művészeknek.
Egészen német - s tán ezért minden ízében zenész. Felületes látásra nem rokonszenves, túlságosan virtuóz allűrjeiben, jobban belelátva lelkébe, megszereti az ember. Első látásra képzelődőnek, elbizakodottnak hinné az ember. Miért? Mert nálunk nem apreciálják érdemei szerint, s így méfiant[1] és kissé keserű lett. Il voudrait être à la place, laquelle lui est due.[2] Alapjában azonban csupa szív, ez zenéjéből érzik.
Ebben hasonló hozzá Haraucourt, ki amellett igen souple és egyszerű is, mert itt mindenki szereti, tán a legkedveltebb az összes írók között.
Haraucourt-nak megmutatom Mary Robinson verseit, felolvasva „Les étoiles” címűt.
Tea után a kandalló köré telepszünk, Bunny Axentowicz mellett ül, feltűnő az ellentét a két piktor között.
Axentowicz: un nerveux bilieux, Bunny: sanguin-limphatique.[3]
Axentowicz benső egyénisége összetett, örvényekre bomló, un oriental raffiné..
Bunny egyszerű gyermekszív, átlátszó minden ízében.
Axentowicz szürkés szemein fátyol, Bunny nyílt szemein lelke mélyébe látni.
Megmondom nekik, hogyan látom őket; il se regardent avec méfiance de côté.[4]
Aztán folytatom analízisemet, elmondom, hogy látom Berge-et. Un enfant sanguin, très sanguin, un petit peu mièvre, mais très poète en somme. Nőies kissé, igen könnyen hevül - l’homme à l’extase.[5]
Legérdekesebb ezek közt még (Hubayn és Haraucourt-on kívül) Cary Elwes. Csudálatos keverék. Egyrészt rêveur, de rêveur mint egy beduin, másrészt spantane, brusque, szívós, majdnem fejes. Ez aztán néhányszor igen furcsán nyilatkozik nála. Pld. elkezdünk egy konverzációt, amely Elwest is érdekli. Az első gondolat megkapja, de megkapja annyira, hogy nem figyel tovább miránk, hanem elmerül e gondolat továbbfejlesztésébe, és repül és repül messze, messze a kék világába - egyszerre csak valami felzavarja, s akkor hirtelen visszatér, belevegyül a konverzációba, s elmondja a maga véleményét, mais carrément.[6] Annyira közvetlen, mint amennyire csakis ez a mixtum compositum lehet.
Még azt hiszem, nem szeretett sohasem, de ha egyszer szeretni fog, ça resistera à bien des choses - même peut-être à son bonheur.[7]
Az analizálást hangosan „követem el”, úgyhogy à la fin mind félénken hunyorgatnak egymásra - - -
[1] bizalmatlan
[2] Szeretne azon a helyen lenni, ami kijár neki.
[3] Axentowicz: ideges és mogorva, Bunny: szangvinikus-limfatikus.
[4] bizalmatlanul méregetik egymást
[5] Egy szangvinikus gyerek, nagyon is szangvinikus, kicsit édeskés, de nagyon költő, mindent egybevetve... az elragadtatások embere.
[6] és igen határozottan
[7] az sok mindennek ellenáll majd - talán a boldogságának is.