Budapest
1892. ápr. 25.
Édes öreg Barátom,
Ne vedd rossz néven, hogy oly soká nem írtam, de hát ha az ember oly soká van távol, bizony igen sok a tennivalója, igen-igen sok semmivel telik el az ideje.
Pestre márc. 14-én érkeztem, de azóta egy hetet (boldog nyugalomban!) Szenttornyán s egyet Tajnán a fiatal Révay-párnál töltöttem.
a tajnai kastély
Pár nap óta meg nem vagyok valami igen jó bőrben megint, a torkom fáj, kisebb lázaim voltak. Tán meghűltem vagy mi.
Itt még egy hétig maradok, aztán le Szenttornyára. Alig várom! Pestet napról napra kevésbé szeretem. [...]
Nékünk, Nagy Miklóssal, egy revue terve fő fejünkben, azt hiszem, létre is fogjuk hozni, ha nem az idén ősszel, úgy a jövő tavasszal, minden bizonnyal. Igen természetes, hogy a te támogatásodra is számítunk. És a terveid? Nem jöhetnél föl - illetőleg le - úgy a hét végén, épp Czóbel Minka is Pesten lesz. Találkoznál vele is.
És Szenttornyára majd mikor jössz? Milyen kár, hogy nem hódmezővásárhelyi pap lett belőlünk? (Hogy az István többes számát használjam, ki, mint tudod, megházasodott, s "feleségünk" igen csinos, kedves menyecske!) No, tán majd még én is feljutok Debrecenbe, s együtt megyünk el a Hortobágyra!
Az Isten megáldjon, édes öregem,
Szívből ölel barátod
Zsiga
