Reggel mise - ite missa est.

Semmit sem tehet értem.

Este Simi cserkészni, én elkísérem, majd egymagam lassan a halmok alján, erdő szélén, lassan, gyalog haza. Minden percben megállok. Senki, semmi. Egymagam önmagammal.

Késő este, mire visszaérek.

Vacsora a kastély előtt a szabadban. Az első fogásnál megszólal a verebélyi banda, az éntőlem tanult nótákat is húzza, felidézi a holtakat. Minden nóta egy emlék, egy halott.

Simi is prímázik - - majd a Rákóczi hangjainál le a park végére. A hold fénye, virágillat, s a természet szava s a szomorú dalok eggyé olvadnak. Felolvadnak kimagyarázhatatlan érzésre, amely színig telíti lelkem, azt hiszem, sem előbb nem éltem, sem utána nem fogok élni.

Az élet egy pillanat - - -

Árnyak a háttérben, a falu népét csalta ide a nóta: íme a Holbein Madonnák.

Táncolunk, csárdás - az egy intenzív pillanat után mámoros, szilaj tánc - tánc után nyugalom. Nehéz, tompa álom, álmok nélkül - ébredéssel - - -