Reggeli után ms. és mrs. Crunamnál, kik már többször meghívtak ebédre és teára, kikhez azonban nem mehettem. N. B. a kiállhatatlan tolakodó Crunammal vannak rokonságban, s ezáltal hívattam meg hozzájuk.
Ők maguk igen kedves emberek, meghívnak vasárnaphoz egy hétre megint ebédre. Ezt már el kell fogadnom. Nem lehet másképp.
Tőlük Bunny és Elwes-zel Maurice Bernhardthoz.
Lent fogad a kis szalonban, ott vannak egymás mellett rend nélkül felállítva a szegény hercegnő bútorai, ott van a két gyönyörű kis Louis XV. üvegszekrény, tele ritka porcelánnal, ott a Robert Fleury-kép, ott a régi utrechti bársonnyal behúzott pamlag - furcsán hatott rám. Különben Maurice rendkívül aimable velem. Főleg a szalonról van szó, ő is magánkívül van a Terka Tony Robert Fleury által festett portréjának communis voltán. A kép háttere egész olyan, mint aminő dekorációba a harmadrendű fotográfok szokták beállítani modelljeiket.
Aztán - arról beszélt, hogy birtokot keres valahol Párizs körül. Ennyiben tesz csak a hercegnőről említést, s ezt bevallom, jobban is szeretem. Igen furcsa lett volna, ha velem szemben kezd scène touchante-ot,[1] - velem szemben, ki úgy tudja az egész házasság - vő és anyós történetét, mint senki sem.
Terka nincs honn, de M. reményli, hogy visszajövök még elutaztam előtt. Félig-meddig megígérem, bár alig hiszem, hogy lesz belőle valami.
Tőle ctesse de Béthune-hez búcsúzni.
Fogom-e látni még valaha ez életben? Alig hiszem.
Este ebéd Schärffenberg grófnénál. Kiülünk a balkonra, Némethyvel, Aster és Bunnyvel, lent hullámzik a nép, a boulevard-on csupa illat, bámulatos színhatás. A tavasz boulevard-ja!
[1] megható jelenet