Az utolsó nap Tajnán! Szomorú, mert utolsó, s mert - többet jelent ennél. Simi legrégibb s nékem legrokonszenvesebb embere, Hamar is holnap hagyja el majd négy évig ritka hűséggel s tudománnyal betöltött titkári hivatalát. Most már, hogy tudjuk Simivel, hogy elmegy, csak pár óra választ el a tőle való válástól, érezzük csak igazán, kit s mit vesztünk.

Nyomott hangulat egész nap - -

Este Verebélyen „színészek”. Ez se valami nagyon szolgált a kedélyek csillapítására. A vendéglő alján egy kis konyhakertben felállítva a piciny vitorlavászon bódé. A színpad két oldalán a zsidó temetésekre készült virágokból színes hullatakaró lebernyeg. Hat pislogó petróleumlámpa a világítás.

A „művészek” megvárják, míg megvacsorálunk, aztán kezdenek csak a játékhoz.

Igmándi kispapot játsszák - heten. A háttérben virágzó orgonabokrok borulnak a bámészkodó pár ember fejére, a sötét alsó nézőtérben cigányok hangjai.

Az égbolt tetején az újhold - csak halványan, színtelenül világít.

Az átlátszó oldal „fátylakon” keresztül élénken kivehető a primadonna toalettje, amint vállfűzőben ott áll egy kis tükör előtt és bepúderezteti magát - majd inget húz a fűző fölé - - s a függöny felgördül.

Szent nyomorúság, amelyre mégis a leghíresebb színésznők boldogan gondolnak vissza. A romantikus, kalandos cigányélet kora, minden változatos egyformaságával.

Vagy tíz forint bevételük lehet. S az egyik színésznő összetör egy kölcsönkért tükröt - -

Mi marad - - vacsorára? Az igazgatóné (ki Lazsák Zsuzsát elég jól követi el) majd sírva fakad hallván, hogy már holnap mi sem jöhetünk, mert Pest felé vesszük utunkat.

Előadás után vacsora a mohi „malacbanda” kísérete mellett.

Szegény Hamar már egészen el van ázva, nagyon megviselték ezek az utolsó napok, négy év hosszú idő, még akkor is, ha úgy töltöttük, mint ő Tajnán. Simi pedig nem az, akit úgy egyik napról a másikra lehetne elfelejteni -

Vacsora után sötét éjszakában vissza kocsin Tajnára.

Hamarral és Simivel fenn hármasban. Hosszú szincerizálás, Simi és Hamar jövőjéről van szó.

Hosszan, a gondolatokat gyökerükig kimondva beszélünk. Érzik Hamar minden szavából, hogy Simit igazán a szívéből szerette, s javát akarta még akkor is, midőn nemegyszer durva volt vele szemben.

Azt hiszem, mint ember, mint Simi hű társa pótolhatatlan lesz.

Adja Isten, hogy mint családi ügyvéd még visszajöjjön oldala mellé.

A hangulat a lehető legfeszült - - Simi egyszerre csak felugrik, kiszalad, majdnem rosszul lett.

Majd visszajő, és sápadtan, meg-megrezgő hangon beszél, énhozzám is. Azt mondja, hogy bár tudja, jóban-rosszban az oldalán leszek, tudja, hogy értem úgy, mint ma senki, nem fogom azokban a dolgokban követhetni, amelyek elsősorban érdeklik, illetve kell hogy érdekeljék: a pozitív, a vagyoni viszonyait érdeklő ügyekben.

Amint ezt kimondta, meg is bánja, azt hiszi, ez rosszul esett nekem, fájt, hogy mondása talált.

Hamar - azt mondja, nincs igaza, ha ezt mondja. Mert hiszen ő tudja, hogy mennyit foglalkozok Simi vagyoni viszonyaival is, hogy miért megyek most Tiszahegyesre is - - ő tudja azt is, ha egyszer Simi pályát választ, mennyire fogok dolgozni azon, hogy ott haladjon, arra kedvet kapjon, azon annyira jusson - amennyire juthat. Annak dacára, hogy tudom, érzem, hogy jobbra született.

Simi nagyon megbánta, amit mondott, azt hiszi, megsértett vele. Sérthetne-e valamivel engem? mikor tudom, hogy szeret engem - és ismerem, mint magamat.

Hamar búcsúzik - - Simi vele megy. Én várok, hogy kibeszéljem fejéből azt, hogy megbán­tott. Vagy öt perc múlva visszajön, könnyes szemmel, egész testében remegve, én kérem, jöjjön be, üljön mellém, kimagyarázom, hogy nem is haragudhattam meg - -

Azt mondja, nem bírja ki már hangulatait; hogy megmutassam, csak jobban szeretem, mint azelőtt, megcsókolom homlokát - - s a bolond gyerek maga sem tudva mit csinál, kitépi magát karjaim közül, s hirtelen kezet csókol nekem - - aztán elrohan.

Nekem!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Reggel nyugodtan, azután, hogy az éj hátralevő óráján folyton a jövőjén gondolkoztam, visszaadtam neki.

Én tudtam, mit, kinek.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Még Hamarnál. Megkérem, megígértetem vele, hogy Simivel mindig oly jó lesz, mint eddig volt, hogy vigyázni fog rá, ügyelni fog, hogy vagyoni viszonyai simán bonyoluljanak le, hogy nem felejti el, mily jó hatással volt Simi egyéniségére a vele töltött pár esztendő.

Meghatva, könnyes szemmel mindent megígér.

Nyugodtan válok el tőle.

És így vége ennek a nyugodt, majdnem boldog négy hétnek is, amit Tajnán töltöttem.

Robogunk előre, megyünk egy szegény gyermekkori barátunk, Széchenyi Lajos betegágya mellé, kivel annyi időt töltöttünk el jóban-rosszban.

Tajna körvonalai eloszlanak - mind kevésbé fehérlik a kastély oszlopsora, már csak a park nagy fái látszanak.

Most a Sárifalva tűnik szembe, egy elsüllyedt kis fehér puszta, a Madonna lakhelye.

Egy forduló - s vége mindennek.

Mikor jövök megint vissza? Ki tudja? Ha valahonnan távozok, hol nagyon szerettem lenni, örökre szoktam búcsúzni.

Ez biztosabb.

És most - - előre!

Ott ülünk Simivel a bécsi gyorsvonat étkezőkocsijában - - nevetve, bolondozva. Az akasztófa humora.

És íme Pest - -

Este a Batthyányakkal, ez is csak szomorúság. Egypár hét még, s a család örökre külföldre megy lakni. Csak István és Mária marad meg nékem második családomból - az igaz, hogy ezek közelebb jutottak még hozzám azáltal, hogy tényleg a családomba olvadtak belé.