Szenttornya
1891. jún. 23.
Kedves Barátnőm!
Bizony, egy hete igen rossz bőrben voltam, folyton köptem a vért. Ma és tegnap szűnt meg csak. Levelének igen-igen megörültem, tudtam én azt, hogy itt a hazai földön is megértjük egymást, sőt még ha lehet, hát még jobban, mint azelőtt. Az öreg [...][991] munkálatához hasonlót leírtam én a Közp. almanachja számára is - és körülbelül úgy értelmeztem a dolgot - (persze csak a sorok között), mint ahogy maga mondta.
Igmándinak pedig leírtam a vacsorát, már ti. a nála lévő cikket egészítném ki e jó emlékünkkel. Csak bele tudjam még szorítani, a cikk már azelőtt is kitett vagy 16 oldalt! Sürgessék maguk is, ha látják, márpedig, hogy látják, s gyakran látják, erről bizonyos vagyok.
Az orvos megvizsgált, a vér a bronchiákból jött, s valószínűleg több véredény repedt meg. Rendetlen vérkeringés - íme, legfőbb bajom.
Mama - mert nem jött a vonatja - ámde minek írjam - úgy is tudják, hogy örült látogatásuknak, s hogy igen nagyon fog örülni, ha Árpád még néhány pasziánszra fogja megtanítani.
Tehát augusztus elején, ugye? Tudja-e, hogy legközelebbi vendégem valószínűleg Szabolcska lesz, múltkor igen szép levélben válaszolt soraimra. Meghívtam - -
Pekár is e hét vége felé jő valószínűleg, amint tökéletesen helyreálltam, megírom neki. Különben magukat is felkeresi a Svábhegyen.
Most csak röviden, ha lesz miről (magamon kívül), hosszabban! Árpádot ölelem.
"Komaasszonyomnak" megcsókolom a két kezét
Justh
