Szenttornya
1894. júl. 23.
Kedves Komámasszony!
Napról napra vártam magukat, de napról napra annyira rosszabbul éreztem magam testileg és lelkileg, hogy igazán beláttam, hogy ebben az utálatos por- és melegben nem maradhatok itt tovább. Maguknak is jobb lesz, ha a kánikula után jönnek!
A holnapi hajnali vonattal egyenesen felmegyek Nehrére, nem jöhetnének oda maguk is? Hisz a nagy forróság után, tudom, jót tenne egy kis hegyi levegő, ami nekem pláne prezentálva van. Onnan pár napra a Svábhegyre is számítok menni (ha ti. ott lesznek), s úgy ide vissza, hol Szt. István táján tárt karokkal fogom várni magukat. Ez csak sietve, hogy rajzoljam terveimet. Igazán oly rosszul vagyok, hogy csak az én erős szervezetem bírta ki idáig is!
Árpádnak sok szépet öreg barátjuktól
Zsigától
