Kedves Kollégám!
Tegnap ment el Pekár és Szabolcska tőlem, az előbbi 10 napot töltött itt, az utóbbi 11/2-et.
Szabolcska rendkívül megtetszett nekem, igen egyszerű, rokonszenves, igaz ember. Tele érzéssel, kedéllyel. Igen összebarátkoztunk, egy cseppet sincs a versei nívója alatt. A keresztelő megvolt, a kisleányt Marinak keresztelték. Én aznap nem voltam jól, így Szabolcska helyettesített, egy felköszöntőben azt mondván, azt kívánja, legyen a kislánynak oly virágos az élete, mint amilyen virágos a „keresztanyjának” a lelke.
Voltunk odaát Tornyán is, Aradon.
Tornyán azonban nagy bajban vannak, szegény sógorném is meg az egyik fia is difteritiszbe estek. A járvány mifelénk is grasszál, a tanító családja is beleesett, tanítóné s egyik gyermeke fekszenek benne, a másik meg is halt!
Úgy félek, hogy Kopogba is bejut a járvány, eddig csak a bánfalvai határon kísért. Medit valószínűleg meglátom vagy tíz nap múlva, felmegyek Pestre - illetőleg Budára a Fesztyekhez pár napra, komissióim vannak, azt kell elvégeznem. Verse igen szép, küldje be a Vasárnapiba, a másikat engedelmével majd az „Arad és Vidékébe” helyezem el.
Múltkor Hunttól kaptam hosszabb levelet, amelyben igen nagyon hí, töltsem a telet ismét Tangerben, dehát ebből persze nem lesz semmi.
Tulajdonképp ijesztő, mily gyorsan lett vége a nyárnak! Már megint menni, mindig menni! elmondhatom Arannyal. Írjon nemsokára, üdvözölje a nehreieket nevemben, s tartsa meg barátságában
Justhot
1891. aug. 20.
Pár igen szép plántát vettem Aradon, többi között olyan laurus fajt, amely kibírja a telet.
Tegnap este Kulcsár kománk, a költő itt járt, hazatértében a maga nótájára csinált folytatást:
Magas égen, jaj de szépen ragyognak a csillagok,
Csendes éj van a faluban, csak az ebek csaholnak,
Lassú szellő szép csendesen ringatja a fa ágát,
Én is csak oly csendes szívvel keresem fel az én rózsám lakását.
Elutazok én a Dunán, jaj de nagyon messzire,
De a habok, de a habok kivetnek a szélire,
Szemközt jő rám egy kis leány, sírva fakad, azt kérdi,
Hol jársz te itt kis angyalom, kit a szívem sehogy se bír feledni.
E percben találom e levelet az íróasztalomon, hogy Pestre mentem, a konfúzus Mihály elfeledte feladni - így hát most elkésve küldöm el!