1891. augusztus 19-20.

 2013.08.20. 10:00

CZÓBEL MINKÁNAK

Czóbelminka.jpgSzenttornya
1891. aug. 19.

Kedves Kollégám!

Tegnap ment el Pekár és Szabolcska tőlem, az előbbi 10 napot töltött itt, az utóbbi 11/2-et.

Pekár_Gyula_(1867-1937).jpg

Szabolcska_Mihály_1.jpg

Szabolcska rendkívül megtetszett nekem, igen egyszerű, rokonszenves, igaz ember. Tele érzéssel, kedéllyel. Igen összebarátkoztunk, egy cseppet sincs a versei nívója alatt. A keresz­telő megvolt, a kisleányt Marinak keresztelték. Én aznap nem voltam jól, így Szabolcska helyettesített, egy felköszöntőben azt mondván, azt kívánja, legyen a kislánynak oly virágos az élete, mint amilyen virágos a „keresztanyjának” a lelke.

Voltunk odaát Tornyán is, Aradon.

Tornyán azonban nagy bajban vannak, szegény sógorném is meg az egyik fia is difteritiszbe estek. A járvány mifelénk is grasszál, a tanító családja is beleesett, tanítóné s egyik gyermeke fekszenek benne, a másik meg is halt!

Úgy félek, hogy Kopogba is bejut a járvány, eddig csak a bánfalvai határon kísért. Medit valószínűleg meglátom vagy tíz nap múlva, felmegyek Pestre - illetőleg Budára a Fesztyekhez pár napra, komissióim vannak, azt kell elvégeznem. Verse igen szép, küldje be a Vasárnapiba, a másikat engedelmével majd az „Arad és Vidékébe” helyezem el.

Múltkor Hunttól kaptam hosszabb levelet, amelyben igen nagyon hí, töltsem a telet ismét Tangerben, dehát ebből persze nem lesz semmi.

Tulajdonképp ijesztő, mily gyorsan lett vége a nyárnak! Már megint menni, mindig menni! elmondhatom Arannyal. Írjon nemsokára, üdvözölje a nehreieket nevemben, s tartsa meg barátságában

Justhot

1891. aug. 20.

Pár igen szép plántát vettem Aradon, többi között olyan laurus fajt, amely kibírja a telet.

Tegnap este Kulcsár kománk, a költő itt járt, hazatértében a maga nótájára csinált folytatást:

Magas égen, jaj de szépen ragyognak a csillagok,
Csendes éj van a faluban, csak az ebek csaholnak,
Lassú szellő szép csendesen ringatja a fa ágát,
Én is csak oly csendes szívvel keresem fel az én rózsám lakását.

Elutazok én a Dunán, jaj de nagyon messzire,
De a habok, de a habok kivetnek a szélire,
Szemközt jő rám egy kis leány, sírva fakad, azt kérdi,
Hol jársz te itt kis angyalom, kit a szívem sehogy se bír feledni.

E percben találom e levelet az íróasztalomon, hogy Pestre mentem, a konfúzus Mihály elfeledte feladni - így hát most elkésve küldöm el!

 

Címkék: levél Czóbel Minka

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr535447687

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása