Páris
1894. szept. 13.
Kedves Barátnőm!
Hát bizony „földi akcióim” igen rosszul állanak. Az égiekről meg nem tudom. Csak - utazni nem. Én nem „lélekvándorlok”. Nos, de hagyjuk ezt. A Gruby kúra fiaskót vallott, mint velem az alleopathák mindig. De tudja-e, mi az érdekes, hogy az öreg esküszik rá, hogy ez az egész mostani baj a vízkúra eredménye. Nem mondja se a nehreieknek, se az „illetőknek”, de a dolog állítása szerint úgy van. A baj székhelyét más helyre tették át, de véletlenségből nem tudták azt, hogy az gyengébb, mint az előbbi: a tüdő. Nos hát, így van jól. De furcsa, mikor Géza, Lajos élt még, mindig mondtuk, mi nem leszünk öregebbek 30-nál. Nekik igazuk lett.
Hogy hova megyek, nem tudom még, talán Algírba, mert Ajaccio túl hepehupás.
Nagyon nehezen írok, mert a csúnya nyomást épp a gyomrom közepén érzem, amely aztán elfojtja a levegőm, s iszonyúan köhögtet.
Igaz, azt is kisütötték, hogy már 2-3 év óta folyton a gyomromból hányok vért!
De elég e szép levélből, írjon derültebb levelet, egy kis napsugár rám fér, szobámba még az sincs. Az Isten áldja
Justh Zsiga
Borítékon: hallom, hogy jól van már! csak vigyázzon magára.
