Párizs
1891. okt 3.
Kedves Barátnőm -
Mit írjak erről a szörnyű, szörnyű esetről? Alig akarom hinni, még ma is folyton csak szegény Széchényi Lajosra gondolok, még nem szoktam meg, Géza - igen, hogy Géza is meghalt.
Ugyan, hányan maradunk egypár év múlva a mi szegény „fiatal Magyarországunkból?”
Eh, de jobb erről nem is beszélni. Pár napja jöttem le ide. Nehezen - haza, tavasszal könnyen mentem el Párizsból -, de ide? ismét az „idegen” világ nyomasztó érzése vett erőt rajtam. Kezdek irtózni azoktól a pályaudvaroktól, ahol senki nem vár reám! Pedig a Riviera sokkal jobban tetszik, mint hittem volna. Hisz az is élő világ, nem oly factice (az egy Monte Carlót kivéve), mint hittem volna. Menton vidéke, pedig pláne nagyon művészies is - szürke sziklák, fehér talaj, szürke óriási olajfák ad infinitum, itt-ott nehány sötét ciprus - -, s ez így órákig, órákig. Olyan szürke monotónia, mint akárcsak a mi alföldünkön, csak más formában.
Aztán nehány parasztemberrel is összekomáztam már. Tán lesz még olyan helyem is, ahol érdekesen töltöm majd el a - karácsony estéjét.
A szállodában egy Tolsztoj ménage, a férfi egy jóságos, nehézkes medve, az asszony? mélységes mély, sokat tudó asszony, ki még mindig keres, de fog-e találni? Mézesheteiket élik. Félek, hogy a medve a mézzel majd a virágot is felfalja!
Írjon kötetéről - úgy érdekel!
Szívből üdvözli öreg barátja
Justh
Francia kötetem Ollendorfnál jelenik meg, már nyomják. Rendelje meg Jean Berge „Voix nocturne” című kötetét, Lemerre-nél jelenik meg.
