Cannes
1893. október 31.
Édes Gyulám!
Végtelenül sajnáltam, hogy Párizsban nem találkozhattunk. Wohl Janka azt írta, hogy e hó vége felé odajössz, leider nem maradhattam tovább. Mint tán tudod, nagy beteg voltam okt. havában, s az orvos mihamarább expediált Cannes-ba. Itt unom magam. Unom ezt a hideg fényt, mely körülvesz. Une ville ou n’y ni humbles ni d’envolés. C’est triste (ou bien qui a) et hurler!
Irigylem gyönyörű spanyolországi utadat. Pár nagyon szép cikket olvastam tőled. A „Gányó Julcsa” tervezetében (nov. 10-én jelenik meg) idézlek. A darabért, amelyet a regényből írtam, igen furcsa históriám volt Jászaival.
Úgy látszik, nagy Mari igen kicsiny, ha a személyeskedésekről van szó. Találva érezte magát, s megdühödött. Tán azért, mert ő - nem lett nazarénus? És a te köteted, komám. Már alig várom, hogy legyen pár jó vastag szép kötetünk tőled. Igen jó lenne épp most Simon Zsuzsánna szomorú históriája után. Kérlek, írj erről a remekműről pár sort. Én nem láttam. Csak Ignotus tárcáját olvastam róla. Ez meg nagyon „festői”. Különben ez a kis Ignotus nagy tehetség és igen szép tárcákat ír.
Bródy mit csinál? Írtam neki még a múlt hó elején. Választ nem kaptam. A pestiek elfelednek, különben ez nem csoda. És Ábel? megjött Angliából, s egyedül jött meg? Írjál hosszabban, s ne feledd el te is igaz barátodat
Zsigát
Címem: Hôtel Augusta Cannes.
Mondd meg Ábelnek, hogy referáljon angolországi útjáról.
Pardon, hogy levelem oly szennyes, ágyban írtam.
Párizsban igen sokat voltam Malonyay Dezsővel. Igen rokonszenves, mélyen tehetséges fiú. Ha még Párizsban kapod levelemet, keresd fel, címe: 37, rue Vaugirard.
