Kairó
1889. nov. 23.
Shepheard’s Hotel
Édes Öregem! Tudod-e, hogy kicsibe múlt csak, hogy szerdán éjjel hajóstól együtt légbe nem repültünk. Itt a katasztrófa leírása, levélileg megírni nem volna „hangulatos!”
6 napig tartó igen szép csendes tengeri út vége ez volt. Képzelheted, hogy felizgatott, még most is beteg vagyok belé. Most csak magamról, édes öregem, utamról majd bőven „A Hét”-nek fogok írni.
Az oriens elragadna - ha olyan végtelenül elhagyatottnak nem érezném magamat ebben a lármás tarkabarka dekorációban. Tegnap még lázam is volt, köhögésem sem szűnik. Hátha rossz helyre jöttem? Különben bárhová is mentem volna most, rossz hely lett volna reám nézve. Úgy hiányoztok nekem, oly dermesztő fagy vesz körül - úgy érzem -, dacára a májusi napnak s virágzó rózsáknak. Mindenütt jó, de legjobb otthon, rájöttem én is - vége a Kozmosznak. Az egyiptomi tájkép, amely alföldünkre emlékeztet, még szomorúbbá tesz. Hat hónap! Száznyolcvan nap! Hány végtelen hosszú percből fog ez állani.
Majd dolgozni fogok, csakis ez a vigasztalásom maradt.
Az Isten megáldjon, feleséged kezeit csókoltatom.
Hála mindenért, hála a sok jó emlékért, melyen most kérődzöm! Szerető barátod
Zs.
Kairó, Shepheard's hotel
