Palermo
1890. nov. 29.
Kedves Kollégám!
Pár napja (viharos átkelés után) Palermóban - a virágok városában. Abban a városban, amely tán a legelső Olaszországban, amelynek „hangulata” - még a szívemig is eljut. Inkább oriens, mint Olaszország, s inkább Spanyolország, mint az oriens. Tropikus kertek között, orientalis és bizanci dómok, körülkerítve Görögország hegyeivel - -
Ma egy görög templom oszlopai alatt belebámulok a végtelenségbe, a létező poézise fog meg, holnap a kapucinusok katakombáiban a fekete s a misztikus kap meg, holnapután egy kocsmában Spanyolország szellemét érzem. Nem bántam meg, hogy erre vettem utamat.
Tegnap egy boltban Paul Bourget-val találkoztam, kivel egy időben nagyon sokat voltam Párizsban. Azóta ő megházasodott, én pedig majd meghaltam. Volt miről beszélni, a felesége is vele volt, pici, igen nőies - férfias ruhákba öltözött asszonyka, ki férje számára (legalább úgy reménylek) tudományos könyveket kutatott a könyvkereskedés polcain.
Múltkor egy sailor’s restben töltöttem angol matrózok között az estét - - - Souvent la vie varie! S mégis mindig ugyanaz. Hol van az új? emberi szívben, a természetben? vagy abban, ami nincs, s amit mindig keresünk? ki tudná megmondani. Önmagunkban tán még a legtöbbször - - de ez az új nem mindig kellemes, mondhatom.
Még pár nap Európa - s aztán újra az öreg Oriens -
9-én megyek át Tuniszba, ott egy hétig, azonkívül bejárom a régence érdekesebb helyeit mind, úgy karácson táján téli szállásomra Biskrába - a Szaharába.
Így címem 15-ig Tunisz poste restante, aztán pedig Biskra (Algír) Hotel Szahara.
Ha ideje engedi, írjon és tartsa meg jóakaratában régi hívét
Justhot
Istvánnak pár nap múlva írok.
