Sarah-nál, Sarah allanguie, alig beszél, végigfekszik, tigris- és párducbőrein, mereven maga elé néz, néha-néha mond csak egy-egy szót félhangon.

Indiai veres selyem kosztüm, lumière rougeâtre,[1] misztikus parfüm qui embaume.[2]

Zongorázok, s ma először vettem észre nála, hogy a magyar nóta megkapja, kezdi, úgy látszik, érteni.

Clovis Hughes látogatása zavarja fel merengéséből. Clovis Hughes egy híres szociál­demokrata költő, kinek fő nevezetessége a felesége. Madame Clovis Hughes pár év előtt egy embert, ki rágalmazta, agyonlőtt; s az esküdtszék felmentette.

Cl. Hughes kicsiny, tömzsi ember, széles fej, benyomott orr és felvetett ajkú száj, egész lényén az artizanság[3] kinyomata.

Igen sötétbarna teintjén himlőhelyek, hosszú, cafatos haj, kócos, rendetlen szakáll és bajusz.

Úgy látszik, azt akarja, hogy Sarah szavaljon tőle valamit. Sarah persze megígér neki mindent, csakhogy lerázza nyakáról.

4-kor az Odéonba megy, s az én két angol piktorom, kiket be akartam nála vezetni, nem jöttek - alighogy becsukom kocsijának ajtaját, midőn meglátom távolból közeledő sziluettjeiket.

Elkéstek. Deponálom Bunny skicceit, s velök kocsin atelier-jökbe. Bunny 6-kor átmegy pár napra Angliába, és Shakespeare-t (Cary Elwest) rám hagyja örökül.

Piknik a Café de l’Orientben. Odaindulunk Elwes-zel.

Igen hangulatos tavaszi este. Két hónap óta először esik meg rajtam, hogy flâne-írozhatok. Lassan, némán megyünk, meg-megállva a quaiken, elbámulva egy csoport előtt, hangosan felkiáltva elragadtatásunkban egyik-másik elragadó tájképrészlet előtt.

Keresztülmegyünk a Palais Royalon - végre 7 felé megérkezünk a Café Orientale-ba. A cigá­nyok nagy eurékával fogadnak, most arra kell figyelnem, hogy Némethy Emy és Vieuxville ne jussanak egymás mellé, mert ezt N. E. kikötötte. Megmondom Shakespeare-nek, hogy üljön mellé. Igen ám, de ctesse Diane másképp határozott - házassági terveit ki akarván vinni, egymás mellé tuszkolja őket. Én az asztalfőn ülök, egy oldalamon ctesse Diane, a másikon prince de Rohan, ct. D. mellett mlle de Vieuxville, aztán N. E. s Vieuxville père, szemben velök Rohan mellett pedig Alastair Cary Elwes.

A zenét ctesse Diane és Elwes értette csak. A grófné extázisba jött, kezeibe temette fejét, s elgondolt arra az időre, midőn ugyanezen nótákat Pesten hallgatta - tíz esztendeje.

Tíz esztendő hamar lejár - - -

„Cserebogár, sárga cserebogár!”

Elwesen hamleti egyénisége vesz erőt, hallgat, mereven maga elé néz; és kesereg - pedig még ezek a nóták nem is emlékei.

Rohan fait des observations plus que bê-bêtes![4]

Némethy Emy és Vieuxville pedig harcolnak. Vieuxville támad, de a győztes azért Jean de Néthy marad.

Némethy Emy úgy viseli magát, kinek már az ilyen esetekben gyakorlata van.

Elle donne l’excentrique, elle le froissé.[5] Csupa furcsa ételt eszik, mindent rossznak talál, minden untatja.

Egyszer csak meg odafordul hozzám, s azt kérdi, mi mot à mot „dummer Kerl” franciául. Mert így nevezte Vieuxville-t.

S Vieuxville igen ügyetlenül viseli magát, nem kellene az attakot folytatnia. - Ő meg épp az ellenkezőjét teszi, még többet beszél, még inkább szellemeskedik. -

Ami Cary Elwest kétségbeejti, mert nem hallhatja a zenét.

11 felé az Hôtel de Capucines-be megyünk Schärffenberg grófnéhoz teára.

A primitív festőkről disputa, most Shakespeare lesz beszédes, sok érdekes dolgot mond. Vieuxville pedig itt is „voulant placer son mot”[6] elmond olyan dolgokat, amit az embernek már nem is kell mondani, mert magától értetődik: így, hogy nincs a primitív festészetnek perspektívája stb., stb.

Igen furcsa intermezzo: ctesse Diane kifejti, hogy a festészetben fődolognak a kivitelt tartja. Elwes összecsapja kezét, s így kiált fel: „mais Madame, comment pouvez-vous dire une chose pareille!”[7] -

Tableau - Ctesse Diane-nek tán még ily mereven senki sem mert ellentmondani.

A grófné haragszik, annál is inkább, mert érzi, hogy kissé sokat mondott.

Nyomott hangulat különben, Vieuxville és Némethy Emy közötti furcsa viszony lehangol mindnyájunkat.

¹/₂ 1-kor haza.

Sarah Bernhardt-nál. Ott Haraucourt, Lachenal (keramikus).

Sarah olyan, mint egy gyermek, bolondozik, nevet, két masinára járó gyermekjátékkal futtatást rendez.Villásreggeli után az Odéonba megy, darabjának főpróbájára. Én Haraucourt-ral kocsin haza.

Fáradt s álmos vagyok, írok 7-ig.

7-kor Jablonowskánál ebéd.

Convives: Ctesses de Tropbriand és Béthune, Pongrácz Nina, ct. de Crafford, Alastair Cary Elwes, Rupert Bunny, madame de Cadelburg et fils.

A hercegnő engemet ültet a háziúr helyére, s így szomszédném: Madame de Tropbriand és Pongrácz Nina.

Madame de Tr. kifejti az ebéd kezdetén, hogy azért, hogy mindennap en ville ebédel, egyáltalán nem spórol meg semmit, kénytelen lévén hetenként barátait így meghívni, s ez az egy ebéd többe jő, mint ha egy hétig pot au feu-t[1] enne.

Aztán elmondja, mennyibe „jött” báliruhája - Un être rasant que cette femme.[2]

Ebéd után tánc, muzsika, ének.

CZÓBEL MINKÁNAK

Indiai-óceán
1893. márc. 5.

Austrian Lloyd's Steam Navigation Company's S.S. "Imperator"

Egy erdélyi regény fő a fejembe!

Kedves Barátnőm!

Hát bizony hazafelé. A szép álomnak is vége - [...] Itt is à change alas!

Dunsterville Benaresig velem volt, - onnan aztán haza, én pedig Bombaybe, hol pár igen kellemes napot töltöttem még. Pár érdekes emberrel ismerkedtem meg, így Széchényi Andorral is -, ki csak "A pénz legendája" hősnője mellett egy bizonyíték. Ennek is gyökere ép - csak - no hát nem nevelték meg, voilà tout.

Fiuméba 17-én éjfélkor érek, ott pár napig, ha azonban az idő még nem kedvező, átmegyek Rómába jövő hétre. Az idén tavasszal, ha csak lehet, elrándulok magukhoz Anarcsra.

Míg ezt a levelet írom, a hajó szalonjában imádkoznak, énekelnek az angolok. Mily egyszerű érzés, "innocents paradis - - comme vous êtes loins!" a hajón egy kedves kis pár, fiatal házasok, major Elliot India első sportsmanje és felesége, ki szépen hegedül. Velök folyton. Hogy leszek én meg az angol tisztek intact lojalitása, egyszerű szíve nélkül?

De jó lesz Szenttornyán, istenem de jó.

Kérem, írjon Pestre, onnan utánam küldik a leveleket. A holnapi napot Adenben töltjük 14 alatt - - pokoli hőség, amely kivált éjjel tűrhetetlen. Hogy lesz a Veres-tengerben?

Mindnyájuknak sok szépet, igaz barátja

Justh

ID. SZINNYEI JÓZSEFNEK

Budapest
1889. márc. 5.

Neve: Justh Zsigmond (necpáli).

Születése: 1863. febr. 16-án.

Álnevei és jegyei: N. Z. J.

Mikor és hol használta: első régibb cikkeiben, s újabban a "Fővárosi Lapokban".

Justh Zsigmond a Túróc megyei necpáli Justh család idősebb ágából és női ágon pedig a műértéséről és nagy alapítványairól híres puchoi és csókai Marczibányi családból származik. Született 1863. február 16-án a Békés megyei Szenttornyán, hol gyermekéveit töltötte. Az alsóbb gimnáziális osztályokat a háznál, a felsőbbeket részben a budapesti református gimnáziumban, részben László Mihály nyilvános nevelőintézetében végezte. Az egyetemre Budapesten, majd Kielben (Észak-Németországban), Zürichben s végül Párizsban járt. Már a gimnáziumi évek alatt nagy kedvet mutatott a művészetek, irodalom iránt, sőt annyira ment, hogy szakítani akarva középiskolai tanulmányaival, a Zeneakadémia növendékének akarta felvétetni magát; e tervétől azonban szülei lebeszélvén, a magyar tradíciókhoz híven, ő is jogászpályára készült. 1885-ben nemzetgazdaságtani tanulmányok céljából Párizsba menvén, gr. Zichy Imre felkéri, hogy a szerkesztésében megjelenő "Szemle" hasábjai számára írna Párizsból cikkeket, így jelennek meg egymás után első művei. E cikkek néhány írónk figyelmét (köztük Reviczky Gyuláét) felkeltvén, a fiatal nemzetgazda hátat fordít a politikai tudományoknak, és az irodalomra adja magát. Ekkor nyáron írja meg első nagyobb munkáját: Ádám című regényt, azonban csak kéziratban maradt.

Jövő évben visszatérve Párizsba Justh megismerkedik a francia írók és művészek legjavával. Visszatérve pedig egész szívvel-lélekkel az irodalmi működésre adja magát. 1886-ban írja meg Paul Bourget-ről tanulmányát, amely a Magyar Salonban jelenik meg. E pillanattól fogva munkálkodása szakadatlan. Mint önálló munkák már megjelentek tőle: Káprázatok, elbeszélések, (Taedium Vitae, Fehér lap, Utolsó hangulat, Keresztutak) Pallas Irod. Társaság kiadásában. Művész szerelem regény egy kötetben, 1888. Pallas kiad.

Párizs elemei (hat tanulmány, I. Párizsi első benyomások. II. A "párizsi" négy főtípusa. III. Parisienne! IV. A társaságról. V. Parisianismus. VI. Párizs víziója.) Megjelent Révai testvéreknél 1889-ben.

Ezenkívül következő munkái jelentek meg hírlapok és folyóiratokban: 1886: Párizsi típusok tanulmány. Magyar Salon. Szfinx-rege, Arad és Vidéke. 1887-ben: Jászai Mari tanulmány, Magyar Salon. Contesse Diane, tanulmány, M. Bazár; Jegyzetek az Ország-Világ hasábjain. 1888-ban: A párizsi szalon ismertetése, Nemzet. Sarah Bernhardt egyénisége, tanulmány. Nemzet. Contesse Diane szalonja, Magyar Salon. Jean Berge, ismertetés, Pesti Hírlap. Mary Robinson, tanulmány, Fővárosi Lapok. A párizsi szalonok hatása a francia irodalomra, Fővárosi Lapok. Ki nem szeret, nem él, elbeszélés, M. Salon. Istennő! elbeszélés, M. Bazár. Anyaföld, Nemzet. A jövő nemzedékért elb. Magy. Salon. Azonkívül a Jegyzetek folytatása az Ország-Világ hasábjain. 1889-ben Wohl Stefanie, Ország-Világ; Aggházy Károly, tanulmány, Magyar Salon. Előkészületben a következő művei vannak: Pusztán... (hangulatok). Anyaság. Idegen nyelven művei közül a Taedium Vitae jelent meg angolul és franciául, Ki nem szeret, nem él, németül. Művei azonkívül le vannak orosz és francia nyelvekre fordítva, és e két nyelven mint gyűjteményes kiadások az 1890-ik év folyamán jelennek meg.

Antokolszkijnénál. Elmondja, hogy férjét bevették az institutbe. Attól fél, nem maradhatnak Franciaországban, s annyira lemegy a rubel értéke, hogy nem jönnek ki a pénzzel.

Innen ctesse Diane-hez, ott a Vieuxville-ek, Jean de Néthy, egy kis prince de Rohan.

Íme celui qui est Rohan: óriási test, gömbölyű, szöglet nélküli szögletesség. Ez óriási testen aránylag kicsiny, gombostűfejszerű koponya. Borjúszemek, amelyen keresztül belát az ember a lelkébe, egy bébé lelkébe. Mert Rohan 8-50 év között van. Úgy beszél mamájáról, mint egy kisgyermek, kinek megengedik már egyedül járni az iskolába, s aki erre igen büszke.

Ostoba, mint egy lúd, dehát - Rohan. És így még ctesse Diane is megtűri házi istenei között ezt a pojácát!

Este Lambert de St. Croix-k nagy fogadtatására.

A Lambert-ek ipari vállalatok által óriási vagyont gyűjtöttek, s amint ez megvolt, belopták magukat az orleáns-ok intimitásába, polgáriasan hangzó nevökhöz odacsatolják a de St. Croix particule-t, s ma annyira jutottak ezen a lépcsőn, hogy Comte de Paris megbízta őket helyette fogadni az „udvart és a várost”.

Egészen grand genre. Fényesebb, mint a duc de Chartres hajdani fogadásai.

Harisnyás, púderezett inasok a lépcsőház alján beírják az ember nevét egy nagy könyvbe, amely úgy látszik, a Roi-nak lesz elküldve.

Gyönyörű Louis XV. hôtel.

Igen széles kőkorlátú lépcső, öt óriási szalon az első emeleten enfilade-ban, ezzel parallel egy igen széles couloir.

                     1 = lépcsőház
                     2 = nagy folyosó
                     3, 4, 5, 6, 7, 8 = szalonok
                     9 = ebédlő

A szalonok mind rokokó ízlésben, gyönyörű selyemszövetek, porcelánok, elragadó Louis XV. csillárok; mindenütt a hercegek fényképei dedikációkkal.

A no. 5. szalon ajtaján a háziak, derült életvidoran öreg pár és fiok meg lányuk, ctesse de Rochefort.

Nagy társaság (vagy hétszázan).

Ismerősök a Belizálok, cte de Teile, duc de Perdifumo, Tristan Lambert, Edouard Hervé és Sarah Bernhardt-t utánzó felesége stb., stb.

Duc de Chartres az egyik szalonban fogadja a complimenteket.

En somme unalmas recepció, s még hozzá lemenve nem kaptam meg botomat (amelyet Beniczky Lenkétől kaptam tavaly leánya esküvőjének emlékére). 

PALÁGYI LAJOSNAK

Budapest
1894. márc. 4.

Igen tisztelt Uram!

Írtam kedves fivérének, Menyhértnek, de sem választ levelemre nem kaptam, sem el nem jött, ebből azt következtetem, hogy nem kapta levelemet. Ha látja, legyen oly szíves tudósítani, hogy itt vagyok, de reménylem, önhöz is szerencsém leszen e napokban. Este mindig honn találnak. Bocsássák meg, hogy személyesen nem kerestem fel önöket, de nagybeteg voltam, s így csak naponta egy-két órát járok ki a déli órákban a napra.

Egyúttal kérem, engedje meg, hogy pár költeményét egy antológiába felvehessük, melyet egy barátommal, M. de Polignackal Párizsban terveltünk. Kérve válaszát - e tárgyban is, vagy látogatását, mi még jobb leszen, maradok igaz tisztelője

Justh Zsigmond

PALÁGYI LAJOSNAK

Budapest
1894. márc. 4.

Igen tisztelt Uram!

Írtam kedves fivérének, Menyhértnek, de sem választ levelemre nem kaptam, sem el nem jött, ebből azt következtetem, hogy nem kapta levelemet. Ha látja, legyen oly szíves tudósítani, hogy itt vagyok, de reménylem, önhöz is szerencsém leszen e napokban. Este mindig honn találnak. Bocsássák meg, hogy személyesen nem kerestem fel önöket, de nagybeteg voltam, s így csak naponta egy-két órát járok ki a déli órákban a napra.

Egyúttal kérem, engedje meg, hogy pár költeményét egy antológiába felvehessük, melyet egy barátommal, M. de Polignackal Párizsban terveltünk. Kérve válaszát - e tárgyban is, vagy látogatását, mi még jobb leszen, maradok igaz tisztelője

Justh Zsigmond

ID. SZINNYEI JÓZSEFNEK

Budapest
1889. márc. 4.

Igen tisztelt Uram,

Van szerencsém a kitöltött ívet megküldeni. Azért késtem vele, mert csak tegnap jöttem vissza Berlinből, hol egy hónapot töltöttem. Műveim közé mint megjelent opust felírtam "Párizs elemei" című kötetemet is, mert bár még e percben nem látott napvilágot, a jövő hét derekán jő a könyvpiacra.

Őszinte tisztelettel maradtam igaz híve

Justh Zsigmond

AGGHÁZY KÁROLYNAK

Aggházy Károly és Justh Zsigmond

Budapest
1889. márc. 4.

És így vége van ennek is - - - csend körültem, az est leszállt, nyugszik mindenki, a mások éji nyugalma beállt.

Virraszt a pislogó lámpás - - - pislog, míg elalszik. Előttem az arcképed; nem néz a szemembe, nem hallgat meg, de azért hozzá írok:

"Köszönöm, hogy szeretsz, az Isten áldjon meg minden csepp érzésedért, amelyet rám pazarolsz, légy boldog - vagy légy olyan, hogy mindig az legyél, ami vagy - velem szemben, hogy így szembenézhessünk ma, holnap - mindig, őszintén, úgy, mint eddig; hogy szemeinken keresztül az egymás lelke mélyébe lássunk; hogy kezet adva a szívünk melege sugározzék ki a kézszorításunkból.

Idealisták vagyunk mind a ketten, szeressük egymást nagyon, és ha egyszer eljő az az idő, hogy erre is rászorulok: szeress eléggé arra, hogy megbocsásd nekem azt, hogy csak ember - bűnös, hibás, de szerencsétlen ember vagyok. Én értelek ma, és mindig meg foglak érteni. Szeretlek ma, és mindig jobban foglak szeretni."

Ezt mondom én ennek a papírlapnak, amely csak úgy hasonlít hozzád, mint az, amit leírok ahhoz, amit érzek irántad. A berlini napokat sohasem felejtem el. Éltem nyugodtan, álmodtam - - felejtettem, és emlékeket szívtam magamba.

Aztán felmelegedtem szívednél. Te szerettél szubtilisan, intelligensen, igen művész módjára, úgy ahogy én mindig szeretve lenni kívántam -, látod én mondom el ezt neked, minden hamis szégyenérzet félrevezetésével, nehogy a magam érzésvilágát kelljen boncolnom. Ehhez nem nyúlok - - - ebben a percben nagyon fájna.

Itt - de erről ma még nem. Nem írok Pestről, még csak a berlini napokról akarok megemlékezni, azokkal van tele a szívem, a lelkem. Az Isten áldjon ezért.

Ide mellékelve küldöm madame Jameson de Portal levelét, tehát - - - de olvasd el az egészet, s aztán küldd vissza.

Ezeken a teákon Párizs legkiválóbb, legmíveltebb és legirányadóbb műkedvelői vannak jelen. Princesse de Brancovan és madame Jameson játsszák a darabjaidat - - - ehhez nem kell kommentár.

Donc, jövőre Párizsba jössz.

Muszáj!

De előbb Szenttornyára. Muszáj!

„Zsiga úr" szobájának nyitott ablaka - Molnár C. Pál grafikája

Kedves nődnek, sógornődnek add át üdvözletemet, a "familiát" csókold sorra, a jegest szidd össze nevemben, mert tudom, már elfelejtett, a "stramm" Toto, a bölcs Borprés - - a naiv kis szégyenlős Anikó, mind, mind itt állanak előttem - -

Felnézek - - csendes minden, csak a lámpa serceg, a vigasztalan éjszaka reám feküdt egész csendjével, hozza az álmot az ébren álmodónak, de a nyugalmat nem - -

Károly! mindenért köszönet

Zsiga

V. r. u. Vieuxville, Aimée Mottin, Cary Elwes és R. Bunny jönnek hozzám.

Aimée Mottin Fbg. St. Germain, kis tetűszerű alak. Ritka, pelyhes, igen világos haj, világos zöldeskék, kis, bamba kifejezésű szemek. Felvont, bámuló szemöldökök, író szeretne lenni, de nem mer saját neve alatt írni, fél, hogy kiközösítik bretagne-i rokonai.

Vieuxville bavard,[1] kezdem unni, irtóztató sokat fecseg, nem társalog, hanem monológokat mond.

Négy óra felé a két angol festővel Jablonowskához. Ki családi szennyesét tálalja fel nekünk, a két angol nagy, igen nagy bámulatára (másodszor látták életökben).

Elmondja, hogy Maurice-szal még sehogy sem megy a dolog, most írt neki egy levelet (felolvassa a brouillonját, egy goromba, sértő levél), amely bizonnyal hatni fog. Én attól félek, hogy a levél itt jő Maurice kezéhez, aki pedig éppen olyan szenvedélyes, mint homme du premier mouvement.[2]

Szép kis jelenetre van kilátásunk.

Ebéd Schärffenberg grófnénál, e. u. Vieuxville jő látogatóba, ki rémségesen kezd Emynek udvarolni - - de úgy, amint ezt csakis egy partivadász teheti. Észreveszem, hogy „érdeklő­désének tárgya” észreveszi, és sértve érzi magát. Vieuxville-nek nincs elég tapintata ezt meglátni, folytatja maneuvre-jét.

Vieuxville me donne sur les nerfs.[3]